Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - Furcsa Világ

Kap egy darabka kenyeret. Majszol és motyog. Nem lehet érteni, mit mond. De nem is törődik vele senki. Apja a ház hűvösében kártyázik valakivel, anyja meg a tűzhely mellett a bab fővését lesi. Motyog hát magának: pénz, bom-bom, haj, eső ....

Aztán belefárad. A fal mellé lökött rossz kabátra leül. Bágyadt, erőtlen. Feje nagyot billen. Teste megremeg. Végigdől a földön. Elalszik.

Elfeledte az egész világot. Hosszú szempillái mozdulatlanul nyugszanak egymáson. Szája csukva.

Alszik...

■

Mikor felébred, eszik újra. ízlik neki a bab. Kali, Pusa és Ferdi is esznek. Ettől valahogy még jobb az étvágya.

Ebéd után Ferdivel indul útnak. Vidáman és bátran megy bátyjával. Semmitől sem fél. A gépkocsik, kerékpárok olyanok neki, mintha nem is lennének: közömbös dolgok. Egy fekete kutyán azonban elcsodálkozik. Érdekes kutya. Az árok mélyén csontot rág és morog is hozzá. Ferdi továbbrángatja.

Túljutnak a Pérón. Oda, arra a gödrös, dombos helyre mennek, ahol vályogot szoktak vetni. Ez a cigánygyerek játszótere. A levegőben lágy szellő reszket. Napfény ül mindenen: a pocsolyák vizén, az agyagos dombokon, a száradó vályogokon, a futkározó gyermekfejeken. A temető felől halk suhogás sejlik és nyomában por száll. A Péró felől lárma hallik.

Ferdi elfutott. Loló egyedül áll és bámulja a fény, hang, por kavarodását.

Nyurga cigánylány fogja kézen. Viszi a többiek közé. Barátkozni azonban nehéz dolog. Loló tágranyitott szemmel nézi a játszó lányokat. Nem érti a játékot sehogy sem. Az egyik úgy tesz, úgy mozog, úgy beszél, mint egy asszony. Mint az anyja.

Aztán szavakat súgnak neki. Csak dadogja jóformán, de mondja utánuk. Kacagnak rajta, mert olyan mocskos szavakat mondatnak vele, melyeket csak ritkán hallanak ők is.

Loló feldühödik a sok értelmetlenségtől. Földreveti magát. Erre mindenki kedves lesz hozzá. Csupa becéző, hízelgő szó röpköd feléje. Zengenek, muzsikálnak a szavak. Nyájaskodnak a lányok.

A hiúság talpraállítja. Szempilláit remegtetve engesztelten pislog maga köré. Száját mosolyra igazítja.

Üj játékot találnak ki. Simogatják, arcát, kezét, karját, fejét. Becézgetik, simogatják. Loló kelleti magát és nem is ügyel a szóra, nem is érti.

Nevet...

■

Kiáltozás zavarja szét a lányokat. Loló magára maradva ordítoz:

— Ma-ma!

Meglátja anyját az út szélén. Utána fut. Belekapaszkodik a szoknyájába.

Mennek a falu felé. Loló most nagyon figyel. Megbámul egy papírcafatot, melyet elkapott és továbbĽbbentett a szél. Amikor megállnak egy ház előtt, virágot tép a kerítés lécei közül. Hatalmas kutya rohan elő. Félve pislog feléje. Az ugatás nem zavarja, csak a kutya mozgását lesi. Amikor belépnek a kapun, gyorsan átszalad anyja másik oldalára. Mégis csak fél a kutyától.

Anyja beszédére nem is ügyel, csak a kutyát lesi. Néha-néha pillantást vet