Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - Furcsa Világ
Am délelőtt nincs otthon anyja. Kujtorog talán ... vagy vásárol... esetleg rőzsét szed az erdőn... Ki tudja! Kali, Pusa elmentek az iskolába, ha igaz ... Ferdi pedig csavarog valahol.. . Senki sem hallja kiáltását. Hát csak nyöszörög egy darabig, aztán játszani kezd. A játék megnyugtatja. Pedig Lolo játékai csak kavicsok és bokrokról tördelt ágacskák. Suttog nekik furcsa és bohó szavakat. Csörög kezében a kavics. Csörgők, csörgők, mint a Joco cintányérja ... gondolja. így hát cintányéros most Loló ... Mikor pedig széthull ujjai közül a sok kavics, úgy pereg, mint az esőcsepp... Érdekes ... Loló suttogja: Ess eső, ess! És esik is!... mert újra és újra pergeti a kavicsokat. Az ágacskák is ismerik a varázsszót: hegedűvé válnak. Egyik nyekereg. No hisz, az a Misa cigányé. A másikat hangolni kell. Ide vele! Lolo ért hozzá. Szól is már a hegedű: cin-cin-cilárom... És a muzsikálás vége: pénzszámlálás. Itt a pénz. Ott a pénz. Keresi Loló. Kavics akad a kezébe. Nem jó. Cigánynak nagypénz való. A bokrok alatt talán... Ott sincs ám! Elszomorodik. Vége a játéknak. — Mama! Ma-ma! ■ Zörög a bokor. Maszatosképű kisfiú mászik alatta. — Mi az, more? — kérdi. Loló ránevet. Kicsit másképp ugyan, de nevet. Loló csak muzsikál. Nem érzi, hogy kinevetik. A jövevénytől fél is egy kicsit. Azért muzsikál. Amaz felemeli a karját. Ügy tesz, mint aki ütni készül. Loló leejti az ágacskákat. Behúnyja szemét, összehúzza magát. Várja az ütést, közben hallja a parancsot: gyere! Már kúszik is a maszatosképű után. A bokrok közt megakad. Sir... ■ Apja elzavarja a másikat. Vállára veszi Lolót és viszi. Nagyon jó ez. A magasból olyan más minden. És olyan jó megkapaszkodni a puha hajcsomókban. Olyan érdekes... A földön újra sír. Apja két nagy tenyerét kezdi összeverni táncos ütemre és forog maga körül. Loló mégis nyugtalan. Szaladni kezd. Körbe-körbe. Botladozik, még sem áll meg. Futkos körbe-körbe. Elsápad, szeme kitágul a forgástól, de szédületében úgy érzi, hogy lebeg és ez olyan jó __ A nyja elkapja, a küszöbre ülteti, ahol babot szemelget. Egy marékravalót neki is ad. Játszik hát. Nemsokára zörögve gurul szét kezéből a sok babszem. Nagyon tetszik ez Lolónak és hirtelen olyan öröm fogja el, hogy egyetlen söprő mozdulattal szétszórja valamennyit. Még a tálból is markol. Kacaj buggyan ki torkán, amikor látja, hogy anyja dühös. Üjból belemarkol a tálba és szórja a babot. Megfogják a kezét. Szidják, szidalmazzák. Szeme még sokáig csillog a boldog betyárkodástól, de amikor újra markolni készül és rácsapnak a kezére, földre veti magát bömbölve: — Éhes vagyok!
