Irodalmi Szemle, 1960

1960/4 - DISPUTA - Vita műkedvelő kultúrcsoportjaink helyzetéről (Ágh Tibor és Takács András hozzászólásai)

előtti nemzeti és nemzetközi kultúra demokratikus és szocialista hagyományaira. Nem véletlen az sem, mert ha tovább boncolgatjuk ezt a tényt, megállapíthatjuk, hogy a népi kultúra, a néphagyomány a haladó demokratikus hagyományok értékes része. A Szovjetunió a Nagy Szocialista Forradalom győzelme után felismerte ezt a tényt, és minden lehető anyagi és erkölcsi támogatást megadott és ma is megad a népművészet haladó elemeinek feltárására és továbbfejlesztésére. Ezen az úton járunk mi is. Ez érthető, mert ebben a hagyománykincstárban lelhetők meg a népi bölcseletnek, a nép erkölcsi felfogásának, ízlésének, eszményeinek legtisztább megnyilvánulásai.

E harc élvonalbeli és a szocialista társadalmunk támogatását élvező műkedvelő együtteseink. Rajtuk, illetve rajtunk áll, hogy kiválogassuk a népművészeti hagyományokból a szocialista szellemű önművelés, illetve népművelés maradandó értékeit.

A szocialista művelődés politikai céljai nem önmagukért valók. Elérésük, illetve megvalósításuk rengeteg munkát, önfeláldozó munkát igényel. A munka az önkéntesség elvén alapul, és végzői a művészetet, a szépet, az erkölcsi emelkedést kedvelő és elérni akaró emberek. Ezek tömörülnek tömegszervezeteinkben, hogy munkásságukkal neveljék önmagukat és a széles tömegeket.

Színpadi felvirágzását élő népművészetünk egyik legközkedveltebb ága a népi táncművészet. Mennyiségében csak a népdal hódított nála nagyobb teret. Eredetisége már nagyon megkopott, de gondos kutatás útján még mindenütt található, mindenütt felgyűjthető. Gyűjtésének a meggyorsítása égetően fontos, mert a falu politikai és gazdasági életében beállt változás rohamos tempóban megszünteti azokat az alkalmakat, amelyek virágzásának éltető elemei voltak.

Éppen megváltozott politikai életünk tette lehetővé, hogy a népi tánc mint színpadi művészeti ág elismertté váljon, teret hódítson és elfoglalja az őt meg- illőte helyét. E művészeti ág művelőit most már nemcsak a spontán alkotások jellemzik. Gondolataik, művészi meglátásaik, tudatos elképzeléseik kifejező nyelvezetévé tették a népi tánchagyományt.

Ez az egyik legnagyobb eredménye a tíz-tizenöt éves táncművészeti munkának. Azt, hogy ezt leírhassuk, rengeteg munka és útkeresés előzte meg. Igaz, a felszabadulás után államunk erkölcsi és anyagi támogatásban részesítette e munka végzőit, de még így is nagy nehézségekkel kellett megküzdeniük. Teljesen új színpadi művészet születéséről van szó. A néző, a publikum nem figyelheti és nem figyelhette ezt a nehéz, küzdelmes, alkotó munkát, az új színpadi művészet vajúdását, csak a munka eredményét láthatta. Nem láthatta azt a hatalmas erőt, mely szinte lavinaként tör elő, hogy kisebb-nagyobb akadályokat legyőzve méltó helyének elfoglalásához segítse a táncművészetet. E harc egyben tisztító tűz is volt. A népi művészetről le kellett választani, különösen az utolsó évszázad második felének káros hatását, a polgári kultúrából reá rakodó szennyet, a Horthy-időszak álnépieskedő hagyatékát.

A felszabadulás után tulajdonképpen csak az ötvenes évek elején indult meg újra a népművészeti mozgalom. Igaz már ebben az időben némi múlttal rendelkezve. Habár a gyöngyösbokrétás mozgalom komerciális jellege és nacionalista szellemű konzervatív beállítottsága miatt marxista szemmel nézve rengeteg káros tulajdonsággal rendelkezett, de értékeként kiemelkedő, hogy felhívta a figyelmet a népdalra, táncra és népszokásokra, gyűjtő és bizonyos színpad- rendező tevékenységgel sietett a falu segítségére.

Üjra megindult táncművészeti mozgalmunknak elsősorban a múlt káros hagyatékát kellett leráznia magáról. Ebben a munkában nagy segítséget nyújtott példamutatása. Tulajdonképpen ők tárták fel, illetve mutatták meg azt a hatalmas értéket, amely a népművészetben rejlik. Páratlan sikerük hatására szinte a hazánkban járt szovjet együttesek (Mojszejev, Alekszandrov, Pjatnyickij) a semmiből robbant ki, hirtelen a szemünk láttára a magyar táncmozgalom is. A szovjet csoportok leírhatatlan lelekesedést keletettek, utat mutattak és elősegítették a szocialista szellemű néptáncmozgalom elvi megalapozását.