Irodalmi Szemle, 1960
1960/4 - HÍD - Csanda Sándor: Bartók Béla szlovák népdalgyűjteményének epikus szövegeiről
Bartók Béla szlovák népdalgyűjteményének epikus szövegeiről A népköltészettel kapcsolatban már nem egyszer merült fel az a gyanú, hogy a nacionalizmust s a národnyiki jellegű ideológiát táplálja. Egy jugoszláv teoretikus, Dusán Popovics pedig szó szerint ezt állítja: „Vegyesnemzetiségű helyeken a folklór egyenesen együtt jár a nacionalizmussal, tovább fejleszti a nemzeti romantikát, és sovinizmushoz vezet.“1 Valóban nem véletlen, hogy a národnyiki szellemű, sőt fasiszta ideológusok is gyakran hivatkoznak a folklórra, mint nemzetük géniuszának utolérhetetlen, más nemzeteknél meg nem található termékére, s ezzel próbálják alátámasztani burzsoá nacionalista szemléletüket. Az is tény, hogy a népköltészet iránti érdeklődés a XIX. század első felében egész Európában együtt járt a polgári nemzetek kialakulásával, az elfogult nemzeti öntudat keletkezésével. (Ezt a szemléletet tükrözi például a szlovák nemzet nagy ébresztőjének, Ľudovít Š túrnak a szláv népek folklórjáról írt elméleti műve: „O národných piesňach a povestiach plemien slovanských.“2) A népköltészetet nacionalizmussal vádoló teoretikusoknak még sincs igazuk: nem az egyes nemzetek folklórjában van a hiba, hanem a népköltészetről alkotott misztikus, elfogult burzsoá elméletekben. A népköltészet egyes szakértőinek elavult kutatási módszere, elszigetelődő nemzeti szemlélete vezet nacionalizmushoz a néphagyomány vizsgálatában. Igaz, a népköltészetnek van olyan jellemvonása, amely tápot ad a nemzeti misztikumnak: a népdal szerzője és keletkezésének körülményei rendszerint ismeretlenek, s az ismeretlenség homálya elősegíti a ködös elképzelések, illúziók megszületését. A folklór tudományos vizsgálatához ezért elengedhetetlenül szükséges e homály eloszlatása; a népdal keletkezése körülményeinek, más népeknél (elsősorban a szomszédoknál) való elterjedtségének felkutatása. Mindez azt jelenti, hogy a folklórban rendkívül fontos szerepe van a nemzetek közötti tudományos hitelességű összehasonlító módszernek. Erre a dialektikus igazságra szinte ösztönösen jött rá a világ egyik legkiválóbb népzeneszakértője, Bartók Béla. Kutatómunkája kezdetén Bartók elsősorban a magyar népzene nemzeti sajátságait akarta felderíteni, s lelkiismeretes munkája eredményeként megszületett a világ legnagyobb nemzetközi jellegű népdalgyűjteménye, mely még nagyrészt ma is kiadásra és feldolgozásra vár. Bartók világhírnevet biztosító zeneszerzői tevékenysége mellett több mint 3700 magyar, 3500 román, 3223 szlovák, 89 török, 65 arab és több mint 200 ukrán, délszláv és bolgár népdalt gyűjtött össze; a hatalmas anyag rendszerezése alapján több jelentős elméleti tanulmányt is írt a népköltészetről. Bartók Béla halálának 15. évfordulója előtt adta ki a Szlovák Tudományos Akadémia Bartók szlovák népdalgyűjteményének első kötetét, rendkívül Impozáns formában, kétnyelvű: szlovák és német jegyzeteléssel.3 A művet az Akadémia népzenekutató intézetének munkatársai rendezték sajtó alá, Oskár Elschek irányításával. Bartók folklorisztikai tevékenységét időrendben négy periódusra oszthatjuk: I. 1906 és 1918 között közel II.000, főként délkelet-európai népdalt gyűjtött össze, melyek közül ekkor csupán a Bihar megyei román népdalokat sikerült kiadatnia Bukarestben. II. 1918 és 1928 között Bartók vizsgálja, és rendszerezi gazdag gyűjteményének dallamait, ekkor rendezte sajtó alá a szlovák népdalokat is, melyeket a Matica slovenskának ajánlott fel kiadásra. III. 1929 és 1940 között zenei szempontból összehasonlítgatja a különböző nemzetek dallamkincsét, ellentétbe kerül a magyar, román és szlovák folklór nacionalista szakembereivel, számos fontos tudományos felfedezésre jut az összehasonlító népzenekutatás területén. IV. 1940-től haláláig (1945) Bartók Amerikában él emigrációban: itt a kolumbiai egyetem délszláv népdal-gyűjteményét rendezi sajtó alá, típusokba osztályozza a román nép dallamkincsét, az össze- hasonlítgatások alapján szintetikus, stílus- kritikai és genetikus tanulmányokat ír a népzenéről. A szlovák népdalok gyűjtését Bartók még az első világháború előtt kezdte meg, s Csanda Sándor: hírt w#
