Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - Hajdú András: Hol vagy Imi?

■ Hol vagy, Imi ? Hajdú András A lopásnak csakhamar híre kelt. Az irodából szétfutott a hír a tantermekbe, a hátsó folyosókon át a műhe­lyekbe; az ebédidő alatt eljutott még a konyhába is; délután már a kapus­szobában beszélték. Bejárta a hír az egész tanuló-otthont. Virág Imi semmit sem tudott róla. Ott hajlongott a hengersor előtt, a kifutó vörösfehér sínrudat igazgatta, amikor a nevelő megállt a háta mögött. — Virág elvtárs, egy percre ... Imi megtörülte olajos kezét egy kóccsomóban, intett Ács Ferinek és lassú mozdulatokkal laposra gyűrte a kócot. — Tessék... A nevelő komoran nézett rá. Még a szája szögletében huncutkodó mosoly is elsimult, amikor megszólalt. — A műszak után menjen az irodába! Imi nagy fekete szeme meg sem rebbent. — Az irodába!... Érti? A fiú maszatos arcából kivillantak fehér fogai. Kissé féloldalra hajtott fejjel, mosolyogva nézett a nevelőre: — Jó, jó! •A nevelő fagyos tekintetet vetett rá és elment. Imi füttyentett Ács Ferinek, közelebb lépett a hengersorhoz és dolgozott tovább. Munka után felment az irodába. Ondrejka mérnök már várta. — Ki volt tegnap szolgálatos? — kérdezte szigorúan a bőrfotöjből. Virág Imi meglepetés nélkül válaszolt: — Tegnap délig én, délután Bános Miska. A mérnök rágyújtott. Magasra fújta a füstöt és utána bámult. — Tehát tegnap délig te voltál itt. Imi nagy szemeket meresztett. — Igenis. A mérnök nem szólt. Hallgattak mindketten. Imi a beszüremlő hangokat figyelte. Valaki végigszaladt a folyosón, A könyvelőségbe mehetett, mert ajtónyitás közben kihallatszott a számológép zúgása. A szomszédos szobában csepegett a mosdó csapja. Az udvarra begördült egy teherautó. — Na jól van — állt fel a mérnök. Gépies, kiszámított mozdulatokkal fel­emelte a telefonkagylót. — Nincs semmi mondanivalód? Szúrós tekintetet vetett a fiúra és bal kezével intett, hogy beszéljen. — Nincs kérem ... Igazán nincs. A mérnök tárcsázott. — Itt Ondrejka ... Kérem, jöjjön fel... Letette a kagylót. Az ablakhoz ment, kifelé nézett. Ügyet sem vetett a fiúra. Imi nem értette a mérnök különös viselkedését. Érthetetlen izgalom lepte meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom