Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - Litánia
Forbáth Imre: Amfora Szép, mint Botticelli szüzei vagy kankalinok a lila alkonyaiban. Ott hever hervadt amfora aranyszínű nedvességgel telten az ágy alatt, az ágy alatt két cifrán hímezett papucs között; a polgári világrend fontos támasza, mert a test kényelmét szolgálja ő s megnyugtatja a tétova lelket, ha hazatérve a régi ismerős mosolyogva pillant ki az ágy alól, — békén emésztve üdvös vacsorát merengve vetkez már a ház ura, s a ház úrnője hamis fogsorát vizespohárba rejti éji pihenőre, a székre összehajtva nadrág lesz letéve, s rája párvonalban csíkos zokni jön, s a másik oldalon a kombiné és a kebeltartó, patent Thalysia ... nagymessziről megkon^ul egy harang! Ekkor a ház ura az ágy alól előhúzza a hervadt amforát, mely szép, mint Botticelli szüzei vagy karikálin a lila alkonyaiban. 1929. George Grosz: Leépítés, 1923 George Grosz: A háziúr, 1921 Litánia Furcsa dolog az, ha az ember fázik Az isten tudja mért Felvetett szemekkel litániázik Az isten tudja mért S ha nincs mit üres bendőjébe rakni Az isten tudja mért A telketekre akar éppen ezzel hatni Az isten tudja mért Nyúzzátok meg tehát, verjétek agyon Az isten tudja mért Nem is fáj néki túlságosan nagyon Az isten tudja mért Üssétek fejbe nehéz doronggal Az isten tudja mért Mellét veri és azt gondolja joggal Az isten tudja mért Lakik jobb híján pont a híd alatt Az isten tudja mért Tökmagot eszik és rothadt halat Az isten tudja mért Az embernek bizony fábul van a feje Szalmával van az színültig tele Az isten tudja mért. 1927.
