Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - Ballada egy bank szomorú bukásáról

Ballada egy bank szomorú bukásáról

Jeles hivatalnoknak indultam, reggel már ott voltam, mikor még söpörtek, szimetriára ügyelve a pultra raktam a szent főkönyveket, tanulmányoztam hazánk pénzviszonyait, s a tőzsde szilárd vagy lanyha irányzatától függött vérnyomásom, étvágyam és nemi ösztönöm; megtanultam elegáns kalkulusokat írni s összeadni úgy tudtam már, mint egy ősz főpincér, görnyedt háttal s hódolattal jegyeztem szakállas igazgatónk megjegyzéseit, a főkönyvelőre felsegítettem prémkabátját, ismertem összes részvényesünket s mély meghajlással üdvözöltem őket a város főterén; már mindenki szép karriert jósolt nekem, s én prokurista módon cirkalmazott aláírásomat gyakoroltam a cég W. C.-jén ülve; nagyravágyó álmaim megszépítették holdkóros ábrázatomat, s így történt, hogy gépírókisasszonyunk kitüntetett kegyeivel, a vörhenyes hajú hajadon, kinek karcsú lábszárai mély nyomot hagytak kedélyemben — este a folyóparton felolvastam neki új verseimet, mik kizárólag róla szóltak, lobogó vad sörényéről — combjai körül holdsugárból szőttem ábrándos madrigálokat — szóval házasságot Ígérve neki vígan ölelkeztünk az illatos mezőn — s most kezdődik a tragédia:

egy borús őszi délután feltűnt nekem, hogy Natália túlhosszan időzik a van Dyk-szakállú főnöknél... az ajtónál hosszasan hallgatózva olyan

dallamokat észlelt fülem, mik nem éppen üzletszerűek — ekkor vad szívdobogással bosszút esküdtem s elhatároztam, hogy aláásom a bank jól épített fundamentumát: a főkönyvből lapok tömkelegét téptem ki s bűnös módon elhasználtam őket a szent kalkulusok csodálatosan tetoválták alfelemet s tükörírással olvashatóvá lett rajta a március havi forgalom; fantasztikus tételek egész garmadáját vezettem be, miket egy logaritmuskönyvből és Magyarország történelmi évszámaiból plagizáltam, majd pedig új módszerrel gazdagítottam az üzleti levelezést:

hódolattól haldokolva kértem üzletfeleinket, hogy szüntessék meg velünk a kapcsolatukat,

Forbáth Imre