Irodalmi Szemle, 1960
1960/4 - Veres János:: Fegyverek árnyékában
— Zoltán biztosan az utolsó betűig elolvassa — tűnődött magában a lány. — Régen, ha újság vagy képeslap került a kezébe, s volt rá ideje, a szerkesztői üzeneteket is végigböngészte ... Eltűnt előle a fülke, a régi lakást látta, mint annyiszor a távoliét nehéz éveiben. A plüssterítővel letakart asztalt, a rádiót, a fotelt, mely az ablak mellett állt s Zoltán kedvenc pihenőhelye volt... Szíve újra gyorsabban kezdett dobogni. — Hátha máshol él... Hátha meghalt . .. Nem! Itt kell lennie a városban. Találkoznom kell vele ... — Nem látok jegygyűrűt az ujján, — mondta az egyik fiatalember. — Gyászol valakit, — mondta a másik. A lány hátrafordult, mert meghallotta, hogy valaki róla beszél. Megpillantotta a két fiút. Felemelte a bőröndöt és kiment a lengőajtón. A Vasút-utca közepén megállt és arra a helyre nézett, ahol azelőtt a benzinkút piroslott. A benzinkút helyét kockakövek borították. A túlsó oldalon, a hosszú gyümölcsöskert kerítése mögött bárányok legeltek az almafák alatt. A kert egyik részét, ahol a szilvafák álltak, modern kétemeletes ház foglalta eL — Ott volt a bombatölcsér, — jutott eszébe a lánynak hirtelen, s az úttestre tekintett. — A Petróczi-kocsma előtt... A bombatámadást követő napon szeméttel töltötték meg . . . Az úttesten semmi sem látszott, éppen egy kerékpáros karikázott el a tölcsér helyén. Petrócziék házán befalazták a kocsmaajtót s a falakat sárgára festették. — Talán nem is laknak már itt Petrócziék, — gondolta a lány. A lány lassan lépkedett a meleg járdán. A kis téren megállt, s ahogy felnézett, tekintete a Kazinczy-emléktáblá- ra esett, mely a múzeum falában fehérlett. Zoltán egyszer lefényképezte a tábla alatt, pirosbabos fehér ruhájában. — Pár nappal azelőtt érettségiztem .. . Móricz-könyvet tartottam a kezemben ... A Betyárt... Éppen azt olvastam. Jobbkézre, a főutca bejáratánál, bogárhátú autók villogtak. A sarki virágüzlet mellett a fagylaltos kockás ingben tolta sárga kocsiját. A múzeum előtt kardvirágok és tátogatok nyíltak. A fák alatt fiatal lányok sétáltak tarka nyári ruhában, napszemüvegben. — Nem igaz, hogy Németországban voltam . .. Nem igaz, hogy hat esztendeig távol voltunk egymástól.'.. Sohasem szerettem más férfit... Itt vagy ... Itt kell lenned. Megállt a szálloda előtt, fáradt arcán könnycseppek csillogtak. A toronyóra hatot ütött, mikor a pincér a második pohár málnaszörpöt letette eléje. A pincér kövér volt, haját símán hátrafésülve hordta, borotvált arcán izzadtság fénylett. Lehajolt a lányhoz. — A volt Fürj-utcában laknak... A Terényi-házban ... A nagyságos asszony nagyon szereti a virágokat. A kiskert tele van cíniával, rózsával, dáliával. .. Terényi is ott lakik. A pincében. Mert ő a front után két évig börtönben ült.. . Hallottam, hogy Zoltán már nem-igen kedveli. Dehát — a lakáshivatal úgy határozott.. . A lány hallgatott, s a pincér kenyér- morzsát söpört le az abroszról. — Ne haragudjon, Edina kisasszony, hogy ilyen tolakodó vagyok, — mondta a pincér, — de a kedves papát jól ismertem. Vasárnap délelőtt mindig itt söröztek nálunk Varga úrral, az adófőnökkel. Jó memóriám van, magát is rögtön megismertem, mikor leült az asztalhoz ... Nagyon sajnálom szegény tanár urat... Sokat szenvedett? — Sokat, — felelte Edina. A málnát nézte, melyben gyorsan futottak felfelé a gyöngyök. — Fizetni! — kiáltotta az egyik vendég. ; — Igenis, — mondta a pincér és elsietett Edina mellől. Lendületes mozdulattal húzta elő hátsó zsebéből a tárcáját. A ballonkabát a fogason függött, a piros bőrönd Edina széke mellett állt. A napsugarak ferdén hulltak be a széles ablakon, s a fényben apró porszemek kavarogtak. A vendéglőben kevesen voltak, a fehér- kötényes pincérlányok a söntésajtó mellett beszélgettek. Az egyik asztalnál kék- zubbonyos munkások ültek, párás, hab- kontyos söröskorsókat emeltek fel a tálcáról. Az oszlop mellett sovány fiatalember tette a szépet két szalmaszőke lánynak. A söntésben csöndesre állított rádió szólt, részleteket közvetítettek Verdi Nabucco című operájából. Edina a sarokban ült, messze az ablakon behulló fénykévétől. Ujjatlan fekete
