Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - Péterfy Gyula: Beszélgetés lámpafényben
a templomban, havonta egyszer a gyóntatószék áprodott levegője. És belül a lélek vagy a tudat legmélyén mohó várakozás a „jobbra, szebbre, tisztábbra“ — mert ami van, az „rossz, szennyes, csúnya.“ Ez volt a fiú. Mindezt persze nem lehetett azonnal meglátni rajta ... és így történt, hogy a kezdeti szimpátia kis, vékony ágacskája szerelemmé lombosodott. Azután jött egy-két családi ebéd a fiú szüleinél. Megjegyzések a jövendő anyós részéről, hogy — „tudod drágám, mi úriemberek vagyunk.“ Viták arról, hogy az esküvő a virágvölgyi vagy a kék templomban legyen. És végül célzások, hogy nemsokára úgyis vége van ennek a ... szóval ennek a „cirkusznak“ és majd jön a Józsi bácsi az Egyesült Államokból, ő majd a fiatalok hóna alá nyúl. Különben akkor már ismét] az „urak“ lesznek az urak és nem is lesz rá szükség. Az utolsó ebéden a lány hirtelen megszólalt: — Nem tudom, értesültek-e róla — én kommunista vagyok! — Az anya arca megdermedt, az apa feje majdnem; beleesett a tányérba és a fiú villával kezdte enni a levest. Azután még egy hosszú beszélgetés következett kettesben a fiúval. Ősz volt, töredező levelek száraz teste zizegett lábuk alatt. A fiú a szerelemről beszélt. Arról, hogy a szerelem fontosabb, mint a politika, hogy a szerelemnek törvényes formái és kellékei vannak. Ilyen az is, hogy templomban legyen az esküvő és az új asszony mindenben kövesse urát. Tettekben, lélekben, gondolkodásban is! A lány végighallgatta, azután kezet nyújtott és elment... A vendégek zajosan nevetnek, kiabálnak, a házigazda teletölti a poharakat és én meghatottan nézem a mellettem ülő lányt, aki ember tudott maradni. Orest Dubay metszete
