Irodalmi Szemle, 1960
1960/3 - LÁTÓHATÁR - Lion Feuchtwanger: Desdemona háza
Kilátó A nagy író 1958-ban bekövetkezett halála előtt nagyobb esszégyűjteményen dolgozott, melyet már nem fejezhetett be. Az alábbi írás e könyv előszava. Az újtestamentum elmondja, hogyan fogatta el Herodes tetrarcha János prófétát a Keresztelőt, mivel az kikelt a fejedelem és Heródiás bűnös házassága ellen. Heródes azonban fél megöletni az istenes embert, akit a nép szeret. Mivel a fejedelemnek megtetszik Heródiás lányának a tánca, esküszóval ígéri, hogy megad mindent, amit a lány tőle kíván. Anyja kívánságára a lány a Keresztelő fejét kéri. Heródes állja esküjét, és lefejezteti Jánost. így mondja el Máté és még színesebben Márk, s a történet, mely időszámításunk 80-ik éve körül íródott, az évszázadok folyamán mindig meghatotta az embereket. Számtalan festő megörökítette Salomet, — ahogy Heródiás lányát Josephus Flavius nyomán nevezni szoktuk — tánca közben, vagy amint kezében tartja az ezüsttálat a Keresztelő fejével, sok költő könyvben vagy színdarabban formálta újjá, nagy muzsikusok megzenésítették a történetet. Salome és a Keresztelő a biblia azon alakjai közé tartoznak, akik a legmélyebben vésődtek az emberek emlékezetébe. Kettőjük története azonban a tudományos történetírás szerint sohasem eshetett meg vagy legalábbis nem úgy, ahogyan a biblia állítja. Az igazi Herodes Antipa korának nagy állam- férfia volt, aki nehéz helyzetben megállta a helyét, rendet teremtett országában és felvirágoztatta gazdaságát. Teljesen valószínűtlen, hogy egy érzéki hangulattól hajtva képes lett volna ilyen politikáját veszélyeztető lépésre, annál kevésbé, mivel a táncoló Salome az evangélium szerint legfeljebb tíz éves gyermek, lányka (koraszion) volt, s a későbbi történelmi emlékek mint egy kis fejedelem jóravaló feleségéről beszél róla. A dokumentált történelem a legenda bűnös, vérszomjas Heródiását is tisztes hitvestársnak ismeri, aki férjét Herő- dest önként követte galliai számkivetésbe, pedig Caligula császár megengedte, hogy hazájában maradjon, és megtartsa birtokait. Salome történetét az evangéliumon kívül csak Josephus Flaviusnál találjuk, de ez a változat annyira kétes és valószínűtlen, hogy Heinrich Grätz, ez a lelkiismeretes történész egyenesen „szégyentelen interpolációnak“ nyilvánította. A bibliakutatók többsége megegyezik abban, hogy az evangélium elbeszélői e vérfagyasztó, hallatlan, alapjában véve azonban kitalált történettel a tisztaéletű prófétát, s azt az elméletet akarták hangsúlyozni, amely elválasztotta őt Heródesék erkölcstelen udvarától. Egy azonban bizonyos: maga a két főalak János és Salome, aki 1900 esztendő múlva is elevenen él az emberek képzeletében, a történelmi valóságban sohasem élt. A svájci történelem legismertebb hőse Teli Vilmos. A Svájcot látogató turisták túlnyomó része felkeresi Altdorf városkát, ahol Teli szobra emlékeztet arra, hogy 1307. november 18-án fia fejéről lelőtte az almát; megtekintik azt a helyet, ahol a vihar verte hajójáról elmenekült a helytartó elől, s a küssnachi Mély- utat, ahol lelőtte a zsarnok helytartót. A turisták felzarándokolnak a Rütli-hegyre, ahol Teli és a zsarnokság ellen küzdő társai megalapították a svájci kantonok szövetségét. Ezer költemény és dal zenéje a nyílpuskás férfi dicsőségét énekli, százezrek látták a színpadon Rossini operájában és Schiller nagy drámájában. Pedig ez a Teli Vilmos sose lőtte le az almát fia fejéről. Összesküvést sem szőtt soha, sohasem gyűltek össze Svájc egyik hegycsúcsán bátor férfiak, hogy államot alapítsanak. Teli a helytartón sem állt bosszút. Nem is élt soha. Joseph Kopp, svájci történelemkutató világosan bebizonyította, hogy a Teliről és a Rüttli-hegyi esküről szóló elbeszéléseket a korabeli forrásadatok megcáfolják. Először a XVI. század' közepe táján Aegidius T s c h u d i, a nagy krónikás foglalta össze a ma ismert elbeszéléssé a Teliről és a hegyi vérszerződés- rő szóló mondákat és Johannes Mueller történész — bár maga sem hitt bennük — a XVIII. század végén „szőröstől- bőröstől és minden koholmányával együtt“ beiktatta művébe, „A Svájci Szövetségi Köztársaság történetébe" („Geschichte dér Sweizerischen Eid- genosschenschaft") a Rüttlihegyet téve meg az ünnepélyes eskütétel színhelyéül. Egyenesen megdöbbentő, hogyan alakult át Toko ősi dán mondája, amelyet a lövész Saxo Grammaticus jegyzett fel a XII. században, a Teliről szóló népdallá és krónikává. így történt, hogy a skandináv félisten ma svájci nemzeti hősként áll az altdorfi emlékmű talapzatán. A velencések ciprusi uralmának ma talán egyetlen közismert eseménye a sziget egyik kormányzójának, a mór Othellónak gyilkos tette, aki esztelen féltékenységében megfojtotta ártatlan hitvesét, Desdemónátj Történelmi tény, hogy egy Cristofero Moro nevű ciprusi kormányzó 1508-ban, felesége halála után (Desdemona háza) Lion Feuchtwanger
