Irodalmi Szemle, 1960

1960/3 - HÍD - Sas Andor: Széchenyi két levele

Széchenyi István 1830-ban, életének 39. esztendejében járt ott. Ez év januárjában került ki a sajtó alól korszakos jelentőségű műve, a Hitel, melyben a nagybirtokon űzött mezőgazdasági termelés csődjével és a kapitalista gazdálkodásra való áttérés perspektíváival foglalkozott. Közgazdasági terveinek sorában a legfontosabbak egyike volt, forgalmi utak létesítésével lehetővé tenni a termékek értékesítését.

Mind a belső forgalom, mind a kivitel fellendítésének szempontjából az árutovábbítás megelevenítő ütőeréül kínálkozott a Duna.

1830. június 24-én tehát tanulmányútra indult, hogy megállapítsa, milyen akadályai vannak a dunai hajózásnak. Be akarta járni az Al-Dunát egészen a torkolatáig. Saját evezősbárkáját használta a nagy útra, valami kompféle járművet, melyről azt jegyezte meg, hogy az ősembernek lehettek ilyen közlekedési eszközei. A Desdemóna névre keresztelt b

árkán volt egy deszkabódé, ahová napsütésben vagy hirtelen viharban, valamint éjszakára be lehetett húzódni. A Desdemonáról Orsóvá közelében levelet intézett Döbrenteihez, s ebből kitűnik, hogy útközben a Hitel második részének tervével foglalkozott, s már nevet is adott neki1. (Bírói zálog.) De ez a második rész nem készült el.

Ugyanebben a levélben kéri Döbrenteit, írja meg, amit az akkor megalapított pesti kaszinó dolgairól tud, és ha számára királyi behívó levél érkezik az 1830. őszén összeülő ország- gyűlésre, azt küldje el.

Széchenyi útközben felfigyelt az emberek által vontatott dunai hajókra. Ez a vontatás szerinte baromi munka, ilyen foglalkozás ellen az utolsó rabszolga is fellázadna2.

A Desdemonán Széchenyi csak Galacig ment, onnan görög hajóval folytatta útját a Duná- torkolatban fekvő Szulináig, s Szulinától Kons- tantinápolyba francia hajón utazott. A török fővárost 1830. augusztus 11-én érte el, azonban az utazás fáradalmaitól kimerülve betegen, s rosszulléte miatt már augusztus 1. óta naplót sem vezetett. Majd egy közelfekvő nyaralóhelyre, Bujukderébe ment, ahol nagy nehezen — a konstantinápolyi osztrák követ diplomáciai segítségét igénybe véve — bútorozatlan szobát sikerült bérelnie. A bujuk- derei tartózkodást szörnyűnek találja, mert nincs semmiféle társasélet, a nappalok forrók, nem lehet kimozdulni a házból, az éjszakák pedig hűvösek és nyirkosak.3

A pozsonyi régi líceum levéltárában őrzött Széchenyi levél, mely Bujukderében 1830. augusztus 22-ről van keletezve, írójának Döb- rentei Gáborral való kapcsolatáról és együttműködéséről szolgáltat tájékoztatást.

Döbrentei Gábor (1786-1851) a Magyar Tudóstársaság megszervezése, a Nemzeti Kaszinó alapítása és a lóversenyeket rendező egyesület irányítása körül segédkezett Széchenyinek, sőt 1829 őszén közreműködött a Hitel sajtó alá rendezésében.

De nézzük a bujukderei levél tartalmát és gondolatmenetét.

A megszólítás — „Hív barátom“ — nem a 1-jvél kezdetén található, hanem annak második mondatába van beszőve.

Széchenyi hivatkozik egy Döbrenteitől kapott július 25-i keltezésű levélre, melyhez mellékelve volt az Akadémia működését engedélyező királyi rezolúció szövege.

Miután Döbrentei Széchenyi hazatérését sürgette, ez közli, hogy egészségének leromlottsága miatt képtelen azonnal indulni. Mostani gyenge állapotában lóháton nekivágni a Balkánnak „koporsóhoz vezetne“. Nem hiszi, hogy november előtt Pestre ér. Javulását lassúvá teszi lelki állapota és nyugtalansága, mert menni akar haza, de nem mehet.

Széchenyi nyugtalanságának, amint leveléből kitűnik, fő oka az volt, hogy az Akadémia alapszabályainak jóváhagyása és működésének engedélyezése után József nádor, mint a Helytartótanács elnöke — Széchenyi távollétét szándékosan kihasználva — a megalakulást sürgősen végrehajtani készült.

így érthető a levélben Széchenyi heves és elkeseredett kitörése a nádor ellen, akinek

— szerinte — szokása, hogy maga akar rendelkezni mások alapítványaival. Széchenyi itt valószínűleg a Pesti Nemzeti Múzeum megalapítására és Marczibányi István irodalmi alapítványára céloz. Az adott esetben azonban mint a Tudós Társaság alapítója nem hajlandó t

űrni a nádor viselkedését.

A látszat a levél szövege alapján az, hogy Széchenyi a nagybirtokos főurak osztályának nem azt a bizonyos felfele meghunyászkodó tfpusát készül képviselni.

Idézzük csak a levél kíméletlen szókimon- dású szavait:

„... én ezennel Telekinek (Teleki József az alapszabályokat előkészítő bizottság, majd a 25 tagú igazgatótanács elnöke) fogok írni és arra kérem, amennyire lehet, visszajövetelemet várja be — mert ha látom, hogy a nádor a Tárgy (ti. az Akadémia) felállítását azért sürgeti, mert nyavalyám itt tart, és hogy ö pénzemmel olymódon bánjon, mint az eddigi fundátiókkal — minden tréfán kívül vissza- jövetelemkor oly lármát ütök és oly scanda- lumot viszek végbe, melynek példája még nem volt. Azonban meglehet, hogy a nádornak ma