Irodalmi Szemle, 1960
1960/3 - Duba Gyula: Ancsi és Jancsi (elbeszélés)
A sorrend tulajdonképpen nem igazságos, mert a főhős, a cselekmények és tettek véghezvivője Jancsi, üt illetné az első hely. Ancsi a háttérben marad, jelentősége talán azért is nő rendkívüli méretűre, mint mindennek, ami közvetve és éppen ezért váratlanul, kiszámíthatatlanul hat. Ő az, aki a távolból, kilométerek százairól mindent előidéz, okoz és kivált, a puszta létével, azzal, hogy van, él és leveleket ír. Szabályos, kiirt betűivel ilyeneket ír: Szeretlek ... egyedül csak téged ... boldog akarok lenni veled ... Jancsi olvassa a leveleket, borong, elönti a forróság és idegesen turkál a hajában. Néha szitkozódik, érdekes, nem a kutya, betyár életet szidja, mint általában szokás, hanem mindenért egy „hét
/
