Irodalmi Szemle, 1960
1960/2 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Együtt harcoltunk ...
Együtt harcoltunk... Tavaly örömmel üdvözöltük a „Bojový odkaz roku 1919. Spomienky bojovníkov za Slovenskú republiku rád a za Maďarskú republiku rád“ c. visszaemlékezésgyűjteményt, amelynek az volt a feladata, hogy feltárja az igazságot az 1919-es eseményeket részben még most is tévesen ismerő szlovák dolgozók előtt. A munkát Tóth Tibor kitűnő fordításában most magyarul is kiadták. Két szlovák népbiztos, Kovács Gyula és Jozef Sluka, valamint 18 volt vöröskatona visszaemlékezéseit tartalmazza ez a munka, amelyet Michal Dzvo- ník történelmi összefoglalása zár le. A fényképmellékletek közt van Antonín Janoušeknak, a Szlovák Forradalmi Kormányzótanács elnökének, valamint a már említett két népbiztosnak a fényképe, továbbá annak az igazolványnak a fakszimiléje, amellyel a Szlovák Forradalmi Kormányzótanács Münnich Ferencet a szlovák nemzetközi hadsereg fő- parancsnokává nevezte ki. Az idő rövidsége miatt már csak egy szlovák ezredet állítottak fel, amely Szlovákia feladása után a Szlovák Forradalmi Kormányzótanács testőrsége volt Miskolcon és a Magyar Tanácsköztársaság összeomlása után feloszlott. A magyar kiadás korrigálta a szlovák eredetiben előfordult egyes hibákat. A szlovák eredeti munkában az egyes visszaemlékezések szerzőit csak a tartalomjegyzékben nevezték meg, a magyar fordításban már feltüntették az egyes visszaemlékezések fejlécén is. Az egyes visszaemlékezéseket irodalmi szinten Mária Sedláková dolgozta fel, de történelmi szakértő véleményét nem kérték ki. Márpedig tudnivaló, hogy nemcsak egyszerűbb emberek, de politikusok visszaemlékezései is legtöbbször csak addig hitelesek, amíg saját élményeiket vetik papírra, de rögtön tévednek, mihelyt közvetett úton szerzett hírekről számolnak be. A magyar fordításban számos ily vaskosabb tévedés éppen e sorok írójának hozzászólása folytán kimaradt. Idetartozik például a Sajóházánál elesett hét tiszt hősi halála, amelyről az Irodalmi Szemle tavalyi 2. számában „Pozsony és a proletárdiktatúra“ c. tanulmányomban beszámoltam és amelyről Szilágyi Árpád teljesen tévesen volt informálva. A fordító azonban tévesen írja, hogy a sajóvölgyi harcokban a 13. vörös brigád vett részt. A helyes magyar kifejezés dandár és a szám is helyesen 17-es. A tizenhármas számot a 17. dandár alá rendelt vörös gyalogezred viselte. Ugyancsak tévesen fordította az egyébként igen jó, gördülékeny stílusú fordító az „5. československá divízia“ fogalmát 5-ös csehszlovák zászlóaljnak, mert „divízia“ szó mindig hadosztályt jelent, márpedig zászlóalj és hadosztály közt olyan lényeges különbség van, amelynek megértéséhez nem kell katonaviselt embernek lenni. Igaz, hogy a „provizórna divízia“ (ideiglenes hadosztály) csak a harcok elülte után kapta az 5. számot, de ez kevésbé jelentős hiba. Kovács Gyula népbiztos téves közlését Böhm Vilmosnak állítólagos kapcsolatairól a csehszlovák kormány jobboldali szociáldemokrata tagjaival a fordítás átvette. Kovács Gyula ott tévedett, hogy a Böhm és Pellé tábornok közt folyt táviratváltásra emlékezett közel negyven év torzító tükrében. Később már ő maga is korrigálta ezt a megállapítását az eperjesi, 1959. június 8-i és 9-i történészkonferenciára küldött írásbeli felszólalásában. (Lásd Slovenská republika rád. Výsledky bádania a spomienky súčasníkov prednesené na vedeckej konferencii v Prešove 8. a 9. júna 1959. Sborník Ústavu dejín KSS, pobočky ÜD KSS, ročník II., číslo 2, 136 — 138 o., kiadta a Szlovákiai Politikai Könyvkiadó, Bratislava 1959.) Személyes emlékei megbízhatóbbak, pi. amikor arról beszél, hogyan akarták átvenni az északi fronton működő vörös csapatokat mint a Szlovák Vörös Hadsereg alakulatait, hogy tovább harcoljanak a csehszlovák burzsoázia csapatai ellen. Stromfelddel fel is vették a kapcsolatot és tárgyalni akartak Münnichhel Rákosival és Landlerrel is. Azonban Münnich és Rákosi a kérdéses időpontban nem tartózkodtak Kassán és Landler Jenőt sem tudták megtalálni. A Szlovák Forradalmi Kormányzótanács tagjai is ellenforradalmi bíróság elé kerültek. Antonín Janoušek pl. három évi börtönt kapott, de mint cserefogoly kikerült a Szovjetunióba. Nincs helyünk, hogy egyenként méltassuk a többi visszaemlékezést, mégis kiemeljük Vágó Ernőét, aki a ligetfalusi Lakos-féle munkászászlóalj tagja volt. A Lakos-különít- mény először a zalaegerszegi ellenforradalmi zendülést szerelte le, aztán pedig az érsekújvári fronton harcolt. Több vöröskatona volt a 101. békéscsabai gyalogezred tagja, ezek mint szlovák anyanyelvűek a lakosságcsere keretében költöztek az Alföldről Szlovákiába. Michal Dzvoník történelmi összefoglalása általában ismert tényeket tartalmaz, a problematikában jól járatos, ezért zárótanulmánya kitűnő tájékoztató az 1919-es eseményeket nem ismerő olvasó számára. Dr. Fogarassy László
