Irodalmi Szemle, 1960
1960/2 - FIGYELŐ - Gyüre Lajos: Jurán Vidor: Vadászkrónika - Tanya Pál: Merész történelmi körkép
Jurán Vidor: Vadászkrónika (Kiadta a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó n. v. 1959.) Egy természetimádó ember önvallomásai azok az írások, melyekből egy kötetnyit a szerző, Jurán Vidor összegyűjtött, s a Szép- irodalmi Könyvkiadó ízléses kötésben és gazdag illusztrációkkal színessé téve adott az olvasó elé. A könyv, habár serdülő fiatalok számára készült, a felnőtt olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat. Vadászkrónikák; vadászhistóriák, amelyek alanya az erdő, az erdő vadállománya — és az ember. Nem kiagyalt, hátborzongató rémhistóriákat ír le a szerző, hanem a humánusan gondolkodó, lírai hangulatú vadász élményeit, visszaemlékezéseit adja át az olvasónak. Rövid karcolatokban és elbeszélésekben, leheletnyi finom képekben vázolja fel az olvasó előtt a Kárpátok erdővilágának zajló, zsibongó életét. Rügyfakadástól lombhullásig — ilyen címe is lehetne a könyvnek. Finom érzékkel választja ki az író éppen azokat a pillanatokat a vadak életéből, amelyekkel a legtalálóbban tudja életmódjukat, szokásaikat jellemezni. Az erdő vadjainak legkisebbjétől a legnagyobbjáig, mind ott él, ott elevenedik meg szemünk előtt, s válik felejthetetlen élménnyé — úgy érezzük, nemcsak a vadász, hanem az olvasó számára is. Bársony István hasonló tartalmú könyve jut eszembe, mikor e könyvet a kezembe veszem. Az ő meleg, szívhez szóló hangját hallom felelevenedni e könyv lapjaiból, amely egykor annyira belevésődött gyermeki lelkem mélyébe, hogy bár maga a történet már rég kiesett az emlékek rostáján, az érzés még ma is elevenen megmaradt. A tilalmas, bottal s kutyával való nyúlászgatások képe szökik elém, a téli havazások után ásott vermeké, egyszóval amikor nekünk, apró paraszt ember- palántáknak i, a vadászat öröméből más nem jutott, csak a vadorzás, legjobb esetben a hajtás. Minden jó oldala mellett Jurán Vidor könyvének egyedüli gyengéje, hogy a vadász, vagy inkább nevezzük így: a természet-szerető ember nem veszi észre a hegyek lábánál meghúzódó kicsiny falvakat. A figyelgető ember annyira a múltban él, hogy az olvasónak néha az ötlik az eszébe, ma már ilyen embertípus nincs, s az egész idillikus hangulat — habár a szerző ezt nem mondja ki — a múlté. Kissé múltsiratás íze is van olykor a soroknak, amit ugyan nem a rendszer változása, de az ember — tehát az író — felett elrepülő és többé soha vissza nem térő idő siratásának lehet betudni. Különben nem vette volna észre, hogy a vörös Szko- kánék, a jakubjáni parasztok nem kedvtelésből mentek az urak haj tóvadászataira, hanem, hogy szűkös kenyerüket, a favágást el ne veszítsék. Észrevette, hogy: „A havason más a törvény, mint amit az urak a törvény- könyvbe írtak!“... Ennél a megállapításnál azonban nem megy tovább, nem kutat. Megmarad az erdő, a vadon szerelmesének. Az üde, friss hang, jó magyaros stílus élvezetessé, lenyűgözővé teszi az olvasó számára a könyvet. ' Gyüre Lajos Merész történelmi körkép Alekszej Tolsztoj: Első Péter. Regény. Fordította Németh László. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó és az Európa Könyvkiadó (Budapest) közös kiadása, 1960. Tekervényesek az élet útjai. Erre sok példát lehetne felhozni a múltból és a jelenből, mindenki a maga tapasztalataiból vett esetekkel is kiegészítheti a sort, ok és okozat összefüggése sokszor csak az ellentmondásokon keresztül érvényesülhet, és az élet nagy igazságainak felismerése nem egy esetben csak kacskaringós és kerülő utakon át lehetséges, így történt ez a grófból lett szovjet íróval, Alekszej Tolsztojjal is. Közvetlenül a második világháború kataklizmáinak vége előtt, 1945. február 23-án halt meg, alkotó erejének teljes virágában, még mielőtt befejezhette volna merész, történelmi körképét az Első Péter című hatalmas arányú regényét. Őrhelyen halt meg, katonához hasonlóan, nem engedve ki kezéből fegyverét. Gorkij elvesztése után Tolsztoj halála volt a legsúlyosabb csapás, amely a szovjet irodalmat érte. Alekszej Tolsztoj a proletárforradalom történelmi fordulatát odahaza, Oroszországban élte át. Tolsztoj mint a nemesi osztály életének és szokásainak ábrázolója jelent meg az irodalomban. A társadalmi kérdések terén nem látott messze, világnézetét osztálya szá
