Irodalmi Szemle, 1960

1960/2 - František Hrubín: Két vers (Tóth Tibor fordítása)

Románc

Ne játsszál április, hány április telt el,

zöld dobokat verve duzzadó rügyekkel,

szellő simogatta fiús bőre feszült,

motozott a tavasz, a méh kirepült,

csillant a nap, mint hullám csusszant a köveken,

ne játssz, szerelemről ma ne suttogj nekem,

nem búsulok érte, untatsz, hagyj fel vele,

nézd csak, kókadozik a saláta feje,

asszonyaink táskájukban hozzák, kész a bevásárlás,

jönnek, menniük kell, nekik nincs megállás,

egy sem állócsillag, mely minden hevét magába tűzi vissza,

sem szökőkút, mely haján lecsurgó vizét mini megissza,

nem is lehelet, mit a kendő térít vissza a szájba,

feltüzeltél, minden erem izzik vibrálva,

hagyd nekem azt a lányt, hagy meg mindörökre,

te tudod, mit jelent ez, örök kerítőnk te,

míg a kankalinból csak száraz tors marad,

míg a föld beissza a tavaszi sarat,

de nem, vidd magaddal, s hozd vissza jövőre,

az utcán lépések koccannak a kőre,

léptekkel áldoznak a siető lábak,

s minden koccanásuk sápasztja zsengezöld múzsádat,

asszonyaink járnak, soha nem hátrálnak,

rájuk szállt a sár sunk, mint keselyű-szárnyak,

de el nem ragadja őket, nincs ereje,

ők maguk hordozzák, járnak-kelnek vele,

bár ma már nincs többé sem csillagok alatt,

sem csillagok fölött, s az idő elszaladt,

mikor a csillagász fegyvere a puszta szeme volt,

arcukon hordják a ráncot, mit a nehéz éj szemünk alá rajzolt,

visszaadom azt a lányt, fuss vele, tavaszi árok,

ó mégse, hagyd meg nekem, éppen őrá várok,

miért nincs tücsökhegedűd, ha mint kósza trubadúr

kerülgeted a házat és csavarogsz a városon túl,

ne vigy magaddal kujtorogni, ne fecsegj a lányról,

asszonyaink jönnek, rád panaszkodnak, léptük nehéz a sártól,

fejükben, mint nyári legyek, szürke gondok zsongnak,

ők az állócsillag, mély fényt ad a bolygóknak,

mint a lehelet, a levegőt magukba fogadják,

ők a víz, mely hajót hordoz, s viszi életünk terhes csónakját,

s mi nem tudunk, a szerelmi bánat pókhálóját tépve,

átmenni a tavaszi utcán s hagyni az áprilist, haid fusson a rétre,

fiúkkal verje a zöld dobot, a rügy-verő duzzadt an herseg,

míg vége a szerelemnek,

vége a versnek.

Fordította TÓTH TIBOR