Irodalmi Szemle, 1960
1960/2 - Illés Béla: Tanköltemény (elbeszélés)
Tankollemény ILLÉS BÉLA Történelem szakos gimnáziumi tanár vagyok. Egész életemben gondokkal küzdöttem, néha szinte megoldhatatlan feladatokkal. Negyvenöt esztendős koromig annak a kérdésnek megoldása várt rám, hogyan lehet egy családot (asszonyt és négy gyermeket) eltartani, felnevelni csipetnyi fizetésből, melyből két ember is csak szűkösen élhetett volna és minden hónap vége felé nem az élet, hanem a feleségem kérdésére kellett válaszolnom: mit küldünk zálogházba? Most hatvanhárom éves vagyok. Az utolsó tíz egynéhány esztendőben arra a kérdésre keresek feleletet, hogyan tud egy lelkiismeretes pedagógus lépést tartani a tüneményes sebességgel rohanó élettel. Fiatalságom problémái korán megtörtek. De az utolsó esztendők feladatai kárpótolnak ellopott ifjúságomért. Már mondottam: történelem szakos tanár vagyok. Bár tanítványaimat nem mindig tudtam fellelkesíteni a nagy történelmi alakok hőstetteiről szólva, én magam mindig meghatódtam, amikor a történelem nagyjait kellett idéznem. És amikor a világtörténelem és a magyar történelem egy-egy jelentős eseményéről számoltam be, mindig elszomorodtam, hogy én soha semmi hasonlót nem láttam és nem láthattam. Legalább ... De hát, aki tíz pengők után szalad, ne álmodozzon a történelemről. Részt vettem az első világháborúban. Bár akkor még nem tudtam oroszul — orosz tolmács voltam egy Galíciában állomásozó csájszári és királyi hadosztályparancsnokságon. A gimnáziumot Munkácson végeztem és ezért törzslapomra feljegyezték, hogy beszélek ruszinul. Akkor ugyanis ruszinnak vagy ruténnek nevezték a kárpátaljaiak ukrán nyelvét — amelyet valóban értettem. Miután tolmács lettem, nekifeküdtem, hogy megtanuljam az orosz nyelvet, ami többé- kevésbé sikerült is. Sejtelmem sem volt természetesen arról, hogy az orosz nyelvtudás olyan élményekkel gazdagítja életemet, amilyenekről negyvennyolc esztendős koromban már álmodni sem mertem. 1944-ben az ungvári gimnázium tanára voltam. Augusztusban katonai behívót kaptam. Az 1. számú magyar honvéd hadsereg parancsnokának, vitéz lófő Dálnoki Miklós Béla vezérezredesnek irodájába osztottak be. Feladatom a szovjet újságok 1,
