Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - HÍD - Vagyim Szpicin: Hótól szagos a sztyeppe
Zsenya melléje ül a priccs szélére és természetellenesen lágy hangon csitítja, hogy ne sírjon. Szavaiból szinte üvölt a hamisság. — Tudod mit, — ragadja meg a karját Ruszlan, - inkább takarodj inneni Fegyának reszket a pengevékony ajka. — De te se maradsz, — ripakodik rá Ruszlanra. — Jól ismerem én az efféle védelmezőt! — Téged meg mi lelt, elment az eszed? — vágja be maga mögött az ajtót Ruszlan. Sokáig nem jön álom a szemünkre. A hóvihar elcsöndesedett. Halljuk, hogy a deszkafalon túl egyenletesen lélegzik Lana. Szomorúságot érzek és undort is. De hogyan nézünk majd holnap egymás szemébe? Ritka a sztyeppén az olyan nap, mint a mai: fog csikorgató a fagy és süt a nap. Lakókocsinkat az ablakokig betemette a hó. A fiúk lapátokkal esnek neki. Végre rászánták magukat, hogy lakásunkat a nap felé fordítják. A távolban valaki közeledik. Fegyka. Bennünket meg sem lát, megy be a kocsiba. Később furcsa munka közben találjuk. Hatalmas reteszt szerel Lana ajtajára.-*■ Most már bezárkózhatik, Lana! így biztosabb lesz! — dünnyögi az orra alatt. Szinte reggeltől estéiig nem fogy ki a kocsiból a napsütés. Napközben dolgozunk. Gerendákat, gépeket hoztak. Felépítjük a fúrótornyot, a gépházat. A munka eltompítja az indulatokat, szenvedélyeket. Lana néha ránk kiabál. Az ember idővel elfelejti, hogy többek között szerelmes is lehet belé. Ez természetesen csak rám vonatkozik. Kiderül, hogy Lanának vőlegénye van. Nemsokára elvégzi a főiskolát, rövid leveleket irogat, de a lány láthatólag nagy gyönyörűséget lel bennük. Ez a körülmény különösen Fegyának okoz örömet. Bevallja nekem, hogy felőle Lana akárkit szerethet, de közülünk senkit. Csíz mindnyájunk előtt szánt szándékkal kellemetlen kérdéseket tesz fel Lanának, például: már régen nem kapott levelet a diákjától? Ilyenkor Ruszlan elsápad és púposodó izmain remegés fut végig. Lana érdeklődéssel nézegeti ezt a mi szobornak való sportemberünket. Biztos vagyok benne: hálás Ruszlannak, amiért megszabadította a Csíz meg Zsenyka szemtelen kurizálásától, de ennél többről szó sincs. Ebbe Fegyát is beavattam. — Ez mind nem igaz, — mosolygott szomorún. — Egy szép lány és egy szép fiú között nem lehet sokáig csak elvtársi viszony. Vagy egymásba szeretnek, vagy meggyűlölik egymást. Észrevetted, milyen féltékenyen lesi Ruszlan a lány minden lépését. Hát hisz én is éreztem, hogy Lana és Ruszlan között valami van ... Egy alkalommal fojtogatón nehéz álomból ébredek fel. Hallgatódzom. Valaki zokog. Szemem megszokja a sötétet s látom, hogy a szomszédos takaró alatt görcsösen reszket Fegya csontos teste. Hej, Fegya, Fegya! Derék legény vagy, érzékeny éts tisztalelkű, de mi haszna, ha olyan csúf az arcod és búbánatos a szemed! ... Fülig vagyunk a munkában. Kezdjük a fúrást. A torony tövében gyűlünk össze. Szemjon Szemjonovics bekapcsolja az áramfejlesztőt. A fúrófej dübörögve harap bele a fagyott földbe, rúgja ránk a rögöket.
