Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dr. JOZEF BOBOK: Beaumarchais — népiesen
a dikcióra, úgy alakítása nagy és értékes lehetne. Tóth László Almaviva grófja figyelemre méltó bár kissé merev. A helyesen értelmezett alak megérdemelné, hogy árnyaltabban, plasztikusabban bontakozzék ki előttünk. A tehetséges Nagy Eszter is nagyobb gondot fordíthatna arra, hogy Rozinát az egyes helyzetekben színesebben, gazdagabban alakítsa. Rozinát jellegzetesen nemes úrhölggyé kellene formálnia — maszkban és a maszk alatt is. Meglehetősen sikerült volt Cherubín alakja (Ferenczy Anna) és Lelkes Magda megbízhatóan, bár nem a legitalálékonyab- ban megjátszott Marcelinája. Lelkes Magda ennél többre képes. A férfi szereplők közül említést érdemel Fazekas Imre biztosan megrajzolt Bartolója, Wie- der Antal kertésze és Király Dezső Don Mamlas szerepében. Összefoglalóan a színészi alakításokról megállapíthatjuk,’ hogy kellemesen lepett meg igen jó átlaguk és elviselik a hivatásos színészettel szemben támasztott szigorú kritériumokat is, amit eddig nem mindig mondhattunk az együttes egészéről. Az együttes további fejlődése megkövetelné, hogy a dramaturgia céltudatosan olyan színdarabokat válasszon ki, amelyek elég lehetőséget biztosítanak a színészeknek, és természetesen szükséges az is, hogy az együttes állandó rendezői vezetés alá kerüljön. A Magyar Területi Színház színészei sokkal többre képesek, mint. amit átlagban mutatnak. Sokat tehetne ennek érdekében a rendszeres nevelés, irányítás, amely kiküszöbölne bizonyos megcsontosodott hibákat (dikciő). Egészében véve a Figaró házasságának előadása örvendetes jelenség. Pozitív társadalmi hatása nyilván nagy lesz. Hisszük, hogy ez az előadás nem kivétel, hanem a komáromi színház állandóan felfelé ívelő művészi fejlődésének bizonyítéka. Dr. Jozej Bobok Az író legnemesebb hivatása, hogy a népet szolgálja. Ember számára nem lehet nagyobb boldogság, mint a közösségben élni, a közösséggel dolgozni, társadalma, népe javán munkálkodni... Üj irodalmi műveket akarunk, és a nép várja is őket, olyan műveket, amelyek harcra lelkesítenek, a kommunizmus győzelmére buzdítanak. Ny. Sz. Hruscsov a szovjet írók III. kongresszusán
