Irodalmi Szemle, 1959

1959/2 - FIGYELŐ - SAS ANDOR: Realista hang a lírában (Zala József versei)

Szülőföldjén, a Csallóközben rögzítődnek szemléletében, mint valami felvételekben gazdag keskenyfilm-tekercsen, a favágó, az építő munkások, a vasutasok, a szövet- kezetesek, serénykedésük közben. Látjuk a füzeseket és gyümölcsösöket, a húsvét hétfői öntözést, az aratást és erdőírtást, falusi emberek mulatozását és az italozás okozta családi nyomort. A szülőföld tájai­nak szeretetével összefér a Balaton vidé­kének, a Magas Tátra hegyeinek, a Csorba- tó víztükrének s a száz Svájcnak nevezett Elba-tájnak megcsodálása. Az egyéni élet sokféle részletének bemu­tatásával sem marad adósunk a Csallóközi útravaló írója: olvasunk apjáról, édes­anyjáról, feleségéről, gyermekeiről, saját múltjáról, diákoskodásáról, libapásztorko- dásától külföldi utazásáig sok mindenről. Nagyon érdekli az iskola kultúrmunkája, a tanító teljesítményének méltatása és megbecsülése. Tegyük hozzá, hogy versei tisztaságukkal, korszerű tartalmukkal és egyszerűségükkel megfelelnek annak a régi elvnek, hogy ami irodalmi szempontból magasabb színvonalon sikerült, éppen elég jó arra, hogy az oktatás munkájában al­kalmazzuk, belefoglaljuk. Van néhány javításra szoruló hely a kötetben, így a 45. oldalon nem értjük, milyen lehet a „száraz gallyakból heve- nyészet bogrács“. A 61. oldalon valami jelen­tésről fordul elő, hogy elolvassa az, „ki írott szóhoz ért“, ám helyes kifejezés ez lenne: „ki írott szóból ért“. Nem elég lendületes a 85. oldalon az Apám beteg első szakasza: .,Hazulról táviratot kaptam hogy megbetegedett apám. Minden munkámat félbehagytam. Nem megyek már későn talán?" Ilyen prózába átcsapó közlésszerű hang másutt is meg-megszőlal, de idézzünk va­lami szépen sikerültet is, így a 71. oldalon A barátság dalából, mint példát Zala Jó­zsefnek nem könnyű témával is megbirkó­zó, vonzóan nyílt és természetes lírájára: „Erdőn, bányában, építésnél, gépek mellett és földeken, szláv munkással a magyar megfér, dolgoznak békességesen. Lágy szláv dalt hoz a Vág magával a hegyekből kíséretül; Vág a Dunával, míg dalával a róna dala egyesült. Hogy más a nyelvünk, nem ellentét, ismerjük egymást teljesen. Drágán adott kettőnknek leckét tanítónk: a történelem." Itt komoly probléma jut kifejezésre köz­vetlenül megfogalmazott módon. Mi teszi ezt a formulázást vonzóvá? Az élet dol­gainak finomult érzékenységgel való átélése s az élmények kifejezése őszinte, zengő és tartalmas szavakban, amelyek hidat képez­nek az egyes ember életéhez és a közös­ségi élethez s Irányítják őket. Támogatni kell a fiatal kezdőket, tekintet nélkül a korukra, de nem szabad mesterségesen iivegházba ültetni őket.. . Adjanak lehetőséget a kezdő íróknak, hogy tehetségüket saját erejükből fejlesszék, kibon­takoztassák. Ny. Sz. Hruscsov a szovjet írók III. kongresszusán

Next

/
Oldalképek
Tartalom