Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - FIGYELŐ - FÁBRY ZOLTÁN: Szegényország ajándéka

az eszmélkedő értelmiségieknek: „El kell mennünk körükbe mindnyájunknak, akik őrzők vagyunk a strázsán s váltakozó korok felgyűlt emberi értékeire ügyelünk új korváltozás küszöbén“. A Sarló nem volt sem több, sem kevesebb, mint Balogh Edgár meghatározó mondata: „népiség és szellemiség bensőséges kapcsolata“. A szellem erkölcse adta a döntő lökést. Az értelem társadalmi funkciója a feladatot. A valóságnézés a valóságlátást és az ebből folyó elkötelezettséget: a morális konzekvenciát. A valóság — paradoxmód

— nem a kézenfekvő dolog. A valóság nem szájba repülő sült galamb, de nem is fénykép, adat és inventár. A valóság nehezen adja meg magát. A valóságnak miértje van és hogyanja: titka, rejtett neve. A valóságot meg kell fejteni, meg kell szenvedni, meg kell hódítani. A valóság, Szegényország valósága: harc, de harc, de fegyver a róluk szóló írás is, mert azonmód értükszólóvá lényegül. Mindent ki kell nyomozni, vizsgálni: az értelem úgy hódítja meg ezt a valóságot, mint a hegymászó a csúcsot. De Szegényországban a csúcsok lefelé fordulnak. E valóság mélyére hatolni van olyan iz- gatóan veszedelmes feladat, mint a csúcs- ra-küzdés: az akadályok lent és fent egyformán hatványozódnak.

A valóság: harc! Lépj ki szobádból és benne vagy, menj a szegénység közé és fronton vagy: „Pozsonyból kimenni vidékre, olyan különös út ez, mintha tűz- vonalba kerülne az ember. A vidék nem ájult és eseménytelen, hanem csupa forrongás és feszültség“. A Sarlósok törvényszerűen tűzbe kerülnek, frontra, próbatétre. A kossúti véres pünkösd — amikor magyar földszegények tömegébe kapott a csendőrtűz — döntő dátuma a Sarlónak. A frontra, a szegények közé valóságlátásra itt és ekkor nem bulvárlapok haditudósítói utaznak, de törvényszövegezők és törvénybetöltők: értelmiségi fiatalok az erkölcsi szolidaritás fegyverzetében.

A valóság megfejtése: szociális feladat. A szociográfia: a valóság meghódítása. Látleletezésnél több: orvos és beteg közös akaratú erőfeszítése — a változtatásra, szegénységszüntetésre. Fronton vagyunk, harcban: Balogh Edgár kiszáll a helyszínre és sorozatos igazoltatás, csendőrkihallgatás, letartóztatás, fogda akadályain át megszületik a szociográfia egyik sarkalatos jegyzőkönyve: a „Galántai kistükör“. Galánta újra szellemtörténeti állomás lett. Ismerjük a galántai táncokat: Kodályt ismeri az egész világ. De

ne felejtsük el „a népiség és szellemiség bensőséges kapcsolatának“ e másik gyümölcsét sem, az annak idején „Az Üt“- ban megjelent Galántai kistükröt, a kossuti véres pünkösd e pontos és kimerítő okfejtését:

„A gyarmati kizsákmányolás fővonala az uralkodó cseh polgárság érdekeit szolgálja... A közvetlen kizsákmányolás az adóprésben mutatkozik. A nyomás a birtokos osztályban érdekes eltolódásokat teremt. A modern gazdálkodásra képtelen főúri és dzsentri-réteg tönkremegy és elzüllik ... Az adóprés nyomását továbbadják ... s így a földbirtokokat sújtó adóteher is végeredményben a dolgozó tömegek, a földmunkásság és zsellérség vállára nehezedik. Az osztálykizsákmányolás fővonala a legjobban a mezőgazda- sági munkásokat sújtja. A földmunkásság az a réteg, amelyet a kizsákmányoló nyomás már sehová sem szoríthat félre. Ez a réteg a nyomás végső szenvedő tárgya, benne a nyomás fennakad, miután a puszta emberi értékeket is összerop- pantja, szétlapítja.“

Klasszikus szövegezés! Emlékszem, annak idején épp Bergsont olvastam: „Az intellektust az élettel szembeni természetes meg nem értés jellemzi“. Oda is firkantottam a lapszélre az idézetet és hozzáfűztem: Ez aztán tükör! Ez aztán cáfolat! — A legegyszerűbbet kellett megérten;: a senkivé, semmivé lapított embert, és a legnehezebbet vállalni: az ebből adódó erkölcsi következtetést: Szegényország valóságának tudatát, a meglátás vállalását! Mert micsoda valóság az, melynek leegyszerűsített önmeghatározása így hangzik: „Krumplit eszünk hónapok óta, egyik krumpli kinyomja a másikat“. És micsoda intellektus az, mely erre süketen reagál ?! A megnemértés nem éppen feltétlen velejárója az intellektusnak! Aki meg akarja érteni az életet, az harcba kezd a valósággal — nyitott szemmel és nyitott füllel. Az értelmi süketség nem utolsó sorban morális betegség: menekülés, elfordulás a valóságvál- lalás elől. A valóságot azonban csak egészében lehet és szabad vállalni: előzményeivel és kihatásaival együtt.

Balogh Edgár a valóság egészét vállalhatta: életének külső alakulása is ezt szolgálta. A harmincas évek közepén a szlovákiai magyar ifjúsági és értelmiségi mozgolódás e legaktívabb szervezőjét — egy hajánál előrángatott érvvel — egyszerűen hontalannak nyilvánították és születési helyére indították: Erdélybe! Balogh Edgár romániai állampolgár lett.