Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - HAGYOMÁNYAINK - RÁCZ OLIVÉR: Halász-Hradil Elemér

Halász Hradil Elemér: Este a kassai dóm előtt

ismeret és éleslátás kellett hozzá, hogy a kis közkatona baj nélkül átjusson felette.

Lapozgatok a naplóban, olvasgatom az egykori kassai hadkiegészítő írnokának pedánsan szép betűit, s a festőművész egyre távolabb kerül tőlem, egyre távolabb siklik a háttérbe, hogy átadja a helyét a hétköznapok szürke harcosának, a művészetéért küzdő, életcéljáért sokszor éhező, sokszor fogcsikorgatva hadakozó, megaláztatások, igazságtalanságok keserűségeit nyeldeső, egyetemes ember egyre élesebben elém rajzolódó profiljának:

„Katonáéknál elért sikereim után valami kábulat fogott el, igazi, nagy sikerek szimbolikus képei kavarogtak a szemem előtt. Kicsi kultúrámmal valami messze- elérhetetlen nagyot láttam magam előtt, mely ellenállhatatlanul vonzott, hiszen a szépségek utáni vágy olyan nagyon élt a lelkemben... Ekkor huszonnégy éves voltam ..

Sok hasonlatosság van ennek a 24 éves gyerek-embernek az indulása és annak a bizonyos másik gyerek-embernek a villanásnyi rövid életpályája között: a kiskőrösi mészárosmester fia is a laktanya faköpönyege alatt edződött művésszé, költővé; a morvaországi mézeskalácsos unokája is katona-évei alatt jegyezte el magát művészetével. S hogy a párhuzam teljesebb legyen, a kis Petrovicsot is kitagadásra emelt, szigorú atyai kéz árnyéka kísérte ki a nagyvilágba; a fiatal