Irodalmi Szemle, 1959

1959/4 - DISPUTA - Szocialista irodalmunkért (Vita költészetünkről)

mezzük és vitatkozzunk róla. De még mielőtt ezt megtennénk, szeretnék valamire figyelmeztetni: Fábry Zoltán életművében külön kell egymástól választanunk az antifasizmus, a békeharc humánumát és a vox humanát mint kritikai szempontot. Fábry Zoltán szerintem ott követ el hibát, amikor az antifasizmus és a békeharc humánumát, vox humánaját irodalmunk legmagasabbrendű értékmérő szempontjává avatja. Más szerepe volt és van a vox humanának az antifasiszta mozgalmakban, a békeharcban és más funkció szolgálatában áll a szocialista irodalom kritikai felmérésében.

Hangsúlyozni akarom Turczel Lajos beszámolójának a költészetünk eszmeiségével foglalkozó részét. Amit mond, elfogadom és helyesnek tartom, de szeretném egy gondolattal kiegészíteni. Egyes költemények vagy akár kötetek megítélésénél is az eszmeiség kritériumát gyakran leszűkítetten értelmezzük. Rendszerint azt fogadjuk el jó versnek, szocialista versnek, amely magában hord egy jó adag ideológiát, vagy kimondottan társadalmi témájú. Részben ennek a kritikai szempontnak tudható be, hogy az elmúlt két esztendő legjobb versei erősen gondolati tartalmúak. A gondolati költészet kibontakozásának csak örülni lehet, de helytelen lenne, ha ez költészetünk tematikai leszűkülését hozná magával. Szükségesnek tartom ezt hangsúlyozni, mert költőink művében csökkentett mértékben jelentkezik az érzelmi motívum, pedig a szocialista világkép kialakításának feltétlenül részét képezi a ma emberének érzelmi világa is. Szerintem nem lehet minden életjelenséget csak ésszel látni és ábrázolni. Nem szabad elokoskodni és elméleti kategóriákba préselni érzésvilágunkat. Alig van tájköltészetünk és távolról sem lehetünk megelégedve szerelmi líránk színvonalával sem. Pedig az eszmeiség nem jelent tematikai kizárólagosságot, hanem magában hordja az élet ábrázolásának sokoldalúságát és sokszínűségét.

Dr. Szabó Rezső A HÉT főszerkesztője felszólalásában felhívta a kritikusokat, kapcsolódjanak be felelősségteljesebben az egyes írások megjelenése előtti munkába, hogy az esetleges hibákra még szerkesztés közben rámutassanak. Dr. Szabó Rezső a továbbiakban bejelentette, hogy 1960. január 1-től A HÉT rendszeresen közöl irodalmi mellékletet, évente mintegy 1800 gépelt oldal terjedelemben. A csehszlovákiai magyar irodalom tehát új fórumhoz jut, s ez a körülmény nyilván hozzájárul a további fejlődéshez.

Szőke József felszólalásában többek között hangsúlyozta:

Ma már mindnyájunknak meg kell érteni, hogy a vox humana kérdése sürgősen tisztázásra vár. Az egyik fő feltétele az irodalom további fejlődésének. A vox humana fogalmába, amely az első köztársaság szülöttje, belefér minden, ami „emberséges“. Olyan vonal ez, amely bennünket nem szabad hogy kielégítsen.

Turczel elvtárs úgy beszél a harmadvirágzásról, mint tabula rasa után született teljesen új dologról, amely teljesen független az első köztársaság költészetétől, irodalmától. Ha marxista módon fogjuk meg a kérdést, ezt az álláspontot nem fogadhatjuk el.

Szőke ezzel kapcsolatban a folyamatos fejlődés elvét hangoztatta és kijelentette:

Ha Bábi nem is ismerné Forbáth és Győry költészetét, akkor is feltételezhető, hogy valamilyen formában az első köztársaság haladó költészetét folytatja. Természetes a társadalom fejlődése során nagy változásokon megy keresztül, s ezeket a változásokat a harmadvirágzás költészete is tükrözi, amely véleményem szerint többet tudott mondani már eddig is, mint az első köztársaság költészete.

Zala József felszólalásában a kritikusok és a költők, illetve prózaírók szorosabb együttműködését követelte, s azt javasolta, vitassák meg az Írószövetségben rendszeresen az új írásokat.

Dr. Csanda Sándor hozzászólásában hangsúlyozta, helytelen volna irodalmunkban nemzedékekről beszélni, hisz öt éven belül két-három nemzedéket meghatározni nem lehet.

A vox humanával kapcsolatban — folytatta Csanda - az a helyzet, hogy nem tudjuk hova tenni ezt a fogalmat. Kétségtelen, hogy Fábry működését nem lehet elvetni. Más lapra tartozik az, hogy Fábry nagyon szélesen értelmezi és főként egyhúrúan használja a vox humana fogalmát. Mindenképpen el kell ismernünk, hogy Fábrynak a múltban, a fasizmus elleni éles harc éveiben jó kapcsolata volt a kommunista mozgalommal és munkásságával mindig a haladást szolgálta.

Csanda a továbbiakban az irodalom és a költészet fejlődésével kapcsolatban a nyelvművelés fontosságát hangsúlyozta. Szemléltető például arra, hogy mennyire megromlott a szlovákiai magyar dolgozók nyelve, megemlítette, hogy a főiskola 180 új hallgatója közül nagyon soknak fogalma sincs a magyar stílusról és nem