Irodalmi Szemle, 1959
1959/4 - CSELÉNYI LÁSZLÓ: Öt vers
CSELÉNYI LÁSZLÓ rDaiôlni kell Az ifjú szíveknek ajánlom Dübörög lm a föld is: dalolni kell, dalolni. Május: az éjszakában kalimpálnak a hangok. Fiúk, lányok, pihenjünk, jó lesz tán itt, a réten, előttünk margaréták sírnak és vadgalambok suhannak a sötétben; dalolni könmjű játék, szívünkön annyi bánat s csupán a vágyunk védi. Május van: tíz-tizenkét legény az éjszakában bolyong és szűzleányok sírnak, hogy szörnyű nézni. Előttünk zúg az erdő: mi vár ránk benn, a mélyben, csordultig már a lelkünk virággal, félelemmel. Dalolni kell, dalolni, összekuszált világát bogozná, mint a hálót, énekével az ember, s dalolva törne-zúzna: mert amit kánya-évek véstek belénk, mint verset papírral, vérrel-vassal, nehéz azt elfeledni, nehéz azt elfeledni, hiába itt az ének, mihaszna itt a kardal. Szemünk a vadak kínját, kis őzek dörgedelmét őrzi, dobhártyánk mélyén repülök görgedeznek vijjogva, mint a vércse, álmunkat felriasztva, s lassan már elfeledjük azt isi, az egyszeregyet, amit még iskolában tanultunk, szép kisasszony csípőin elmerengve, szívéről álmodozva, nem sejtvén, hogy virágos, konduló éveinket gyilkosok nyája őrzi, háború szomjühozza. Dübörög ím a föld is: dalolni kell, dalolni, csordultig-telt magunkat egyszer csak kidaloljuk s elindulunk egy eddig nem látott soha-úton májusban, nárciszok közt, egymás kedvét lobogjuk, s előttünk margaréták nyílnak majd s vadgalambok suhannak át az égen s be jó lesz majd dalolni! Fiúk, lányok, pihenjünk, előttünk sír az erdő s dübörög ím a föld is: dalolni kell, dalolni!
