Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - FIGYELŐ - SAS ANDOR: Ehrenburg novellák
szédságában feltűnően sok a csillogó és a lapos, szürke mondat. Ha ennek a ténynek az okát akarnám felderíteni, nem marad más, mint nyakon ragadni Mács epikai ösztönösségét és keresni e fogalom létfontosságú ikertestvérét, az epikai tudatosságot. Mács írásaiban Sz a hiány egyre szemetszúróbbá válik, s a továbbfejlődés kerékkötőjévé lett. Mács epikai ösztönösségével magyarázható, hogy írásainak két forrása, ennek megfelelően két ábrázolási formája van: az esemény, illetve esemény-elmondás és felszedett tények, adatok, illetve az agitatív jellegű bizonyítás. Mács prózájának ez a kettős vénája. Az ilyen írói alkatnál különös hangsúlyt kap a művé formálás hogyanja. A csak epikai ösztönösségre való támaszkodás írói gyengeséget is jelent. Ilyenformán kialakul egy olyan helyzet, amelyben az író nem lehet szuverén ura a képzeletében formálódó alkotásnak. A nyersanyag egyszerűen magával ragadja. Olyan ez, mint mikor az ember egy lassú sodrású folyón keresztül akar úszni, de a kitűzött célnál jóval lejjebb ér partot, mert a víz magával sodorta. A tényközlés és az eseményelmondás csírája és hajlama az epika fundamentumai, de csak tudatos epikai látással formálódhatnak művészi értékű alkotássá. Még néhány szót a „Pipafüstben“ nyelvéről: M^cs József itt hű marad előbb vázolt énjéhez: a kötet nyelvére sokszor érthetetlen kettősség jellemző. Csillogó, szépveretű szavak és logikátlanul szürke helyek váltják egymást. Pl. „Gond nélkül, anyagi nehézségek nélkül készül ez a nemzedék a szenvedélyre: karbidlámpa, gumicsizma, brigádruha fel — s következik a leszállás“. Micsoda szenvedélyre készül ez a nemzedék ? „Ugrál, táncol az emlék, mint 3 karbidlámpa fénye, de a húsz év leszállásaiból és felszínre emelkedéséből csak annyi a körvonalazott kép: nehéz volt“ (Ez már maradhatósabb). De emellett ilyen mondatok is előfordulnak: „Magas százalékkal dolgozó csoportok mellett haladunk el“, vagy „a trenčíni szlovák tizenegyéves iskola tanulói s a lábuk sajátos népéletet fejez ki művészi szinten“, vagy Aztán bátran kopogtasson az ajtókon, mert nagy lábon él már a világ, — mondja búcsúzóul az egyik beszédes parasztember és úgy néz behúzott kalapja alól a szinte hihetetlennek látszó új életre, hogy észre se veszi, amint ellépek mellőle“. Oldalakon keresztül sorolhatnánk még a sematikus riportnyelvre jellemző példákat, de helyszűke miatt nem tehetem. Nem értem-, hogy a szigorú alkotói ökonómiát követelő riportban mi szükség van az írót magyarázó részekre, pl.: „Mióta dolgozik az üzemben ? Olyan kérdés ez, amit száz helyen feltettek és megválaszoltak már, mégis újra meg újra fel kell tenni, mert adatgyűjtő munkánál elkerülhetetlen“ vagy: — „Beszéljen valamit az életéről. Milyen volt régebben,“ — Micsoda riportnyelv ez ? (Mácsot nem értem, de nagyon csodálkozom ennek a könyvnek a lektorán is). Utolsó sóhajtásként néhány szót a kötet kiadásáról: a kevesebb többet hozott volna. A válogatónak sokkal szigorúbban kellett volna rostálnia. Szerintem a tudósítás- és a beszámoló-értékű írások nyugodtan kimaradhattak volna, mert a kötet értékéből ez csak levon; Nem jó, ha ilyen kötet összeválogatásánál hangsúlyozottan érvényesülnek az anyagi elgondolások. Mert hát olyan is van a világon, hogy írói erkölcs és olyan is, hogy kiadói erkölcs. Dobos László EHRENBURG NOVELLÁK A Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadási egyezményének 1959-es keretében Hja Grigo- rijevics Ehrenburg novellái jelentek meg A kommünár pipája címmel. A Magyar Helikon könyvkiadó által szerkesztett és gondozott kiadvány 900 példányának címlapján a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadó neve olvasható. Mindössze nyolc elbeszélés van a kis- terjedelmű, 101 oldalra terjedő kötetben. Az olvasó egykettőre elkészül velük s azután olyasmit érez, mint amikor kívánatos életből keveset tálaltak, s nem bánná, ha többet adtak volna belőle, többet fogyaszthatott volna. Ilyesmi nem lehetetlen kívánság az adott esetben, mert a megjelentetett nyolc elbeszélést abból a 13 elbeszélésből válogatták, amelyeket első ízben nejn kevesebb mint 37 évvel ezelőtt, 1922-ben Tizenhárom pipa (Trinadszaty trubok) elnevezéssel jelentetett meg az írójuk. A most kihagyott novellák közül szívesen olvastuk volna a hiú és nyegle cári diplomatáról, Visszarion Alexandrovics Dominantovról szólót is, aki dekadens és üres nagyúri életét mint politikai fogoly
