Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - FIGYELŐ - SAS ANDOR: Ehrenburg novellák
a Nagy Oktoóberi Forradalom után börtönben végzi. Az eredeti gyűjteményből meg- okolhatóan maradt ki a mostani válogatásnál két olyan novella, amelyek 1919-ben a polgárháború idején Kijevbe, Kurszkba és más városokba vezetnek, de megírásukon százszázalékosan nem látszik, hogy írójuk társadalmi válságok bonyodalmainak bemutatásánál fölényesen rendelkeznék már a marxista és pártos szemlélet Ariadne-fonalával. Egyébként érdekes, hogy a Trinadszaty trufook egész terjedelmében 1936-ban Bratislavában. jelent meg Tizenhárom pipa címmel magyar nyelven az akkor itt működő Prager-féle könyvkiadó vállalatnál. A rövidített vagy válogatott kiadás ennek szövegét vette át, nyomatta újra. Dokumentumszerű tény, hogy 1934 és 1938 között Ehrenburgnak még három további műve kerül ki a sajtó alól Bratislavában magyar nyelven: 1934-ben a „Polgárháború Ausztriában“ Balogh Edgár fordításában, 1938-ban Ehrenburgnak a spanyol harctérről szóló tudósításai s végül ugyancsak 1938-ban Prager kiadásában az „Éjjel-nappal“ című Ehr enburg-r egény. Szlovákiában a fiatal magyar értelmiség és munkásság Ilja Ehrenburg publicisztikáján át ismerkedett meg a spanyolországi és az ausztriai fegyveres proletár osztályharc eseményeivel és marxista értékelésével. E publikációk kétségkívül szolgálatot és segítséget jelentettek az akkori elnyomatás idején a magyarországi haladó elemeknek és erőiknek. De térjünk vissza A kommünár pipája címet viselő kötethez. Valamennyi elbeszélésben szerepet játszik — többnyire sorsdöntő bonyodalmakkal kapcsolatban — ilyen vagy olyan pipa. Nem tudjuk, ma hogyan viszonyul a 68 éves Ehrenburg a pipázáshoz, de hogy 37 évvel ezelőtt, 31 éves korában nemcsak képzeleti novellatéma volt számára a gondűző füsteregetés pipából, ez a különböző országok és népek pipa-típusai iránt való érdeklődéséből valószínűnek látszik. Tulajdonképpen azt is lehetne mondani, hogy keretes elbeszéléssel van dolgunk abban a változatban, hogy a nyolc történet mindegyikének végére oda van illesztve a keret egy darabja s ez arról szól, hogyan szerezte meg az író mint szenvedélyes gyűjtő az egyes novellákban szereplő pipát, melyhez majd komoly, majd derűs, hol bölcselkedő, hol érzelmes, de mindig korjellemző, tipikus és a társadalmi állapotokat tükröztető esetek fűződnek. Aki a pipát és a pipázást nem fogadja el keretnek, tekintheti azt közös nevezőnek, amely felett történéseknek gazdag változatosságú tömkelege foglalódik egységbe, vagy felfogása szerint a novellák a pipák kapcsán úgy sorakoznak egymáshoz, mint selyemszálon koráldarabocskák. Hány ország, mennyi különböző életkor, társadalmi osztály és réteg szerepel a pi- pás elbeszélésekben! Járunk Dél-Németor- szág sváboklakta würtembergi tájain, azután Hollandiában, Angliában, a Belgium gyarmatát képező Kongóban, Kanadában és Észak-Franciaországban, a nagy világvárosok közül Párizsban, Londonban, Brüsz- szelfoen és New Yorkban. Látunk pipát négyesztendős kisgyerek és ötven éven át ugyanazt a pipát szívó aggastyán kezében; angol lord és szalo- niki zsibárús épp úgy pipázik, mint a villamosszékbe ültetett elitéit életének utolsó percében, s egymással ellenségkép szembekerülő francia és német közkatona az 1916-os szörnyű Ypres-i frontharcok néhány percig tartó éjszakai szünetében. A flegmatikus lord fényűző kastélyában tétlenkedve, finom dohánnyal tölti meg a pipáját, egy német erdész hamburgi ka- nasztert .szív, míg a Kongó vidékén a bennszülöttek pipájukban indiai kender magvára gyújtanak, hogy a pipázókat mesterséges paradicsomba varázsolja a hasis-gőz. És hányféle anyagból készítenek pipát: van beleégetett képecskével díszes német pipa porcelánból, skót pipa hanga- gyökérből, gyarmati bennszülöttek pipája kemény kókuszfából, levantei pipa tulipánhoz hasonló fejjel, különleges holland pipa fehér agyagból, francia katona pipa ugyancsak agyagból és végül tojásforma, szelelő lyukakkal ellátott speciális amerikai pipafej repülök és tengerészek számára. Élet és halál, szerelem és 'boldogság, bölcs nyugalom és szenvedély által szított nyugtalanság fűződnek a pipákhoz. Mélyen megindító a címadó novella és a Pierre és Péter című. Az elsőben Párizsiján 1871 májusának végén a kommün vérengzéses eltiprásakor a négyesztendős kis Paul Roue-t mint felkelőt és hadifoglyot viszik a Luxem- bourg-kert gyűjtő táborába. Őt apja, a komműn katonájává szegődött munkanélküli kőműves magával viszi a Valerien- erődbe. Az apa az erőd ágyúit irányítja az ostromlók ellen, a kis Paul pedig a víztorony őrétől kapott pipából szappanbuborékokat ereget. Távcsövén át látja a kisfiút az erőd megrohanására készülő csapat kapitánya s őrült módon azt állítja, hogy a gyerek is résztvett az ágyúk kiszolgálásában.
