Irodalmi Szemle, 1959
1959/3 - HÍD - CSIZMADIA DEZSŐ: Kísérletek a csehszlovák-magyar kulturális közeledésre
Fogadja köszönetemet megnyilatkozásáért. Baráti együttérzéssel vagyok híve Karéi Čapek N. B. A napokban megküldtem Önnek aláírás céljából a cseh, német, szlovák és magyar intellektuelek közös jelhívását a gyermeksegélyakciók ügyében. Remélem megkapta. K. Č.“ Ján Jesenský író, a Szlovák írók Szövetségének elnöke a feltett kérdésre szintén levélben válaszolt, melyet Győry Dezsőnek küldött. Levelében nyílt, őszinte, kritikai hangot ütött meg: Igen tisztelt Szerkesztő úr, mi a véleményem a szlovákok és a magyarok kultiírközeledéséről? Őszinte szavakkal mondom meg: A közeledés lehetséges — üdvözölnénk is — de csak ha a magyarok gondolat- menete a szlovákokkal szemben megváltoznék. Az államfordulat előtt a magyarok nyeregben voltak és a szlovákok, ha a lovas nem hurcolta őket magával, csak a kötőféket fogták, vagy pedig tenyereiket tartották oda, hogy a lovas könnyebben pattanhasson fel a lóra. A lovas gondolat menete az volt, hogy a szolga kultúráját nem ismerte el és ha lelke mélyén el is ismerte, nem érdemesítette figyelemre, de hogyha lelkében fel is figyelt rá, soha semmiféleképpen nem juttatta ezt kifejezésre. A magyar irodalomban irántunk, mint lebecsült emberek iránt, nem volt érdeklődés. Az államfordulat után Magyarországon a mentalitás irányunkban nem változott meg. Ha vannak is ott olyan írók, akik másképpen gondolkoznak, azok kivételek. Nem változott meg ez azoknál a magyaroknál sem, akik a Csehszlovák Republi- kában maradtak. Itt is csak a töredék beszél a kulturális közeledésről, de nem tett eddig lépéseket az irányban, hogy ez a közeledés megvalósuljon. A közeledésnek ugyanis kölcsönösnek kell lennie. Önök lépnek egyet, vagy jobban mondva: mi lépünk egyet és Önök lépnek egyet. Csakis így lehetséges a páros tánc. Csakhogy mi, szlovákok már több lépést hagytunk magunk mögött ebben az irányban. Mi Petőfit, Aranyt, Madáchot, Jókait, Mikszáthot, Adyt stb. szlovák fordításban olvashatjuk, nekünk egész sereg értekezésünk van Arany költészetéről, poétáinkra való befolyásáról (hogy helyesek-e ezek, vagy pedig nem, ez már más kérdés), legújabban Adyt kültiváljuk, de egyetlen magyar író sem kísérelte meg Vajanský, Hviezdoslav, Kukučín legrövidebb novellájának vagy versének lefordítását. Ez annak a jele, hogy magyar részen nem volt és nincs érdeklődés irántunk, míg szlovák részen megvolt s amint folyóiratainkból kitűnik, meg is van az érdeklődés a magyar irodalom iránt. Mi következik ebből? A közeledéshez kölcsönös, nem pedig egyoldalú érdeklődés szükséges. Ha ez a kölcsönös és — hangsúlyozom — őszinte érdeklődés nincs meg, s a közeledés frázisos, akkor csak újságírói papírként marad, amely visszhang nélkül hangzik el. A pesti rádióban a szlovák dalok politikai dalok, amelyek alól kilóg a lóláb. Többet érnek a pozsonyi rádió magyar órái, Fehér Artúr kísérlete és deklamációi Szlovenszkón és a kis szlovák költemények fordításai a Magyar Üjságban. Az volna a kezdet, hogy a magyar írók fagyossága engedjen föl, hogy annak a tűznek
