Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - DÉNES GYÖRGY: Szegény emberek

erdők lombrengetegét, a megfakult legelőket, a völgyben guggoló falucskát. Harmatban csillogtak a bokrok, harmatot szűrt a föld.

Az emberek megálltak egy percre és belecsodálkoztak a reggelbe. Szemük kitisztult, orrcimpájuk minden lélegzetvételnél megremegett. Nézdegelték egy darabig, aztán összébbrántották kabátjukat és szótlanul baktattak a szekér nyomában.

Megnedvesedett hátukon az ing, mire a közbirtokosság erdejébe értek

Fogas András megzavarodva pillantott körül a falatnyi tisztáson, mert sehol sem látta a nyesést. Eltévedtek volna? Lehetetlen. Hiszen itt áll a villámcsapott vén cserfa is, amelyiknek a tövébe rakta a facsomókat. Közelebb lépett és elsápadt. A nyesés helye mellett friss keréknyomot pillantott meg.

— Azt a fehérszakállas Krisztusát a világnak! — tört ki belőle a keserűség. — Hát velem alaposan kibabráltak!

— Csak nem lopták el? — lépett mellé a fuvaros.

— El azt, egy szemig.

— Ki lehetett az a gazember?

— Nem tudom — vakarta meg tarkóját a kárvallott —, de ha kezembe kaphatnám, tudom Isten, megemlegetné.

— Most mitévők legyünk? — kérdezte a másik.

— Meg kell várnunk Kiss bácsit, a kerülőt.

A fuvaros kifogta a lovakat, "Fogas András meg elindult a keréknyomon. De- hamarosan visszatért.

— No, mi van? — kérdezte a fuvaros.

A másik legyintett.

— Az Isten se tudna annyi keréknyomon eligazodni.

— Talán Kiss bácsi.

— Lehet — mondta Fogas András és kedvetlenül leült egy tuskóra. Arra gondolt, hogy most fizetheti a fuvarost hiába. De mit szól majd az asszony?'

Becske Sándor mintha gondolataiban olvasott volna, így szólt:

— Ha már ennyire megkárosodott, nem kérek pénzt én sem, szomszéd. Majd letudják valahogy azt a pár koronát. Kell a dolgos kéz tavaszkor.

— Majd elküldöm az asszonyt ültetni — könnyebbült meg Fogas András és cigarettával kínálta társát.

Rágyújtottak, vártak. De csak jósokára vetődött arra Kiss bácsi.

— Ellopták a nyelésemet! — állt elébe Fogas András.

A mokány, deresedő hajú kerülő felrántotta szemöldökét.

— Mit? Ellopták?

— El bizony! Nézze csak, itt a kerék nyoma.

— De hiszen tegnap délben még itt láttam — csóválgatta a fejét Kiss bácsi.

— Délután rakhatta fel a gazember.

— Az is lehet, hogy ma hajnalban.

A kerülő komor arccal nézelődött körül, de ő sem tudott meg semmi közelebbit. Baltáját dühösen vágta a tuskóba.

— Ha a körmöm közé kapom, kitekerem a nyakát!

Fogas András csendesen,kérdezte.

— Megtalálja, Kis's bácsi?

Az öreg szúrósan nézett-a szeme közé.

— Három nap múlva'-‘megmondom, ki lopta el. Istenemre előkerítem! ,