Irodalmi Szemle, 1959

1959/3 - GREK IMRE: Magyar partizánok a Szlovák Nemzeti Felkelésben

A Petőfi Sándor alakulat

— ez volt a neve Fábry csoportjának — több szovjet és szlovák partizán egységgel és brigáddal tartott fenn szoros összeköttetést. így a Novák kapitány vezette Sztálin-csoporttal, Valjanszkij kapitány brigádjával stb. Kozlov őrnagy parancsára Nyustya, Murány, Rőce, Jolsva, Csetnek és Rozsnyó térségében végeztek hadműveleteket. Hol Rimaszombat körül voltak, hol Nagyszlabos közelében. Volt úgy, hogy egy-egy céljuk eléréséhez napokig kellett fárasztó utakon menetelniök. Cserecsény községben a németek bekerítették őket, de beugrottak a Rima folyóba, és derékig gázolva, úszva, harcolva kiverekedték magukat a német gyűrűből. Kisebb csetepatéik voltak Málinec, Lom és Kisrőce községeknél.

Partizánjaink ritkán használták az autókat, inkább gyalogoltak. így kerültek el egyszer Aranyida környékére. Itt Dusza László csoportja elfogott két SS- tisztet. Váltig hajtogatták, hogy ők is partizánok akarnak lenni. A fiúk már-már hittek is volna nekik, de amikor másnap meg akartak szökni, a partizánok rövid úton végeztek velük. Rövidesen 14 magyar határvadász jelentkezett, hogy beállnak közéjük. Az egyik határvadász, Herman Pál erdélyi szász nemzetiségű munkás, később becsületes partizánnak bizonyult.

„Fehér partizánok"

Rudnokfürdőn a németek és a nyilasok kiképző tábort szerveztek, ahol az ösz- szeverbuvált csavargókat, nyilas vezetőket, a debreceni és budapesti javltóinté- zetbeli suhancokat „fehér partizánokká“ akarták kiképezni. A „fehér partizánok“, akik téli kucsmájukon halálfejet viseltek, december közepén támadást kíséreltek meg a Petőfi-csoport ellen, de Pataki egysége visszaverte őket. Véres fejjel menekültek. A lakosság sokat panaszkodott a „fehér partizánokra“, hogy terrorizálják őket, mire a Petőfi-csoport a Kutuzov egységgel együtt támadást készített elő. (A Kutuzov egységet Sztyepanov alezredes vezette és már előzőleg jó barátság és együttműködés fejlődött ki a két egység között.) A „fehér partizánok“ elaknásították Rudnokfürdő környékét, de a partizán utászok felderítették az aknarendszert és szabaddá tették az utakat. Rövid harc után a kiképző tábor felbomlott. Elsőnek a kiképzők szöktek meg, utánuk a többi gyüle- vész had. A partizánok ötvenhat foglyot ejtettek, rengeteg fegyvert, lőszert, élelmiszer-t és ruhaneműt zsákmányoltak. A foglyok közül 28 munkást és proletárszármazású egyént befogadtak maguk közé, a többi fölött bíróság ítélkezett. A lakosság fellélegzett.

Rövid pihenő után a partizánok Kassa — Szepsi — Torna térségében kezdtek akcióba, hogy megzavarják a Miskolc —Torna —Kassa vasútvonalon történő nagyarányú katonai szállításokat. A szükséges robbanóanyagot a bányászok a popro- csi vagy a rudnoki bányákból szerezték. Közben állandó tűzharcban állottak egyrészt a határvadászokkal, másrészt a fasiszta szolgálatban álló, áruló vla- szovista kozákcsapatokkal.

„Örökké írnám ezt a levelet..

Csetnektől északra a csetneki patak völgyében már huzamosabb ideje működött egy „Otec“ (Apa) nevű szlovák — magyar partizánegység. Parancsnoka Adler