Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - DÉNES GYÖRGY: Szegény emberek
DÉNES GYÖRGY Szegény emberek — Holnap kiugrunk a nyesésért, — mondta az ember. — Kaptál fuvarost? — kérdezte az asszony, aki éppen befejezte az esti mosogatást. — Becske Sándor jön, a Julcsa nenő veje. — Akkor jól van — derült fel a kis, fakó asszony képe. — Sándor becsületes ember. Nem húzza meg a szegényt. — Hiszen azért hívtam őt — állt fel az asztal mellől a köpcös, busa szemöl- dökű ember és vetkőzni kezdett. Felesége megtörülgette kezét, aztán elbontotta az ágyat. A csíkos dunyhát jól megpofozgatta, hogy felfrissüljön. Áz ágy végéből előhúzta a hálógatyát s odakészítette a székre. Fogas András egy horpadt pléhvödörben megáztatta viszeres lábát és lefeküdt. Kéjesen nyújtózott el az ágyban és jó érzéssel gondolt a holnapi napra. Végre fedél alá kerül a jó két szekér nyesés. Igaz, napokig tisztogatta érte a közbirtokosság erdejét, de nem bánja, mert ha takarékoskodnak, január közepéig is kihúzhatják vele. Szerzett másfél szekér hasábos fát is. Száraz, kemény bükköt. Tüzelőre nem lesz gondjuk az idén. Félálomban még odaszólt a haját bontogató asszonynak: — Fél ötre rázz fel! A választ már nem is hallotta. Elaludt... Harmatban indultak. A köd szürke lepedőt terített az erdőre, csak átellenben, a Bükkös felett rózsállott halványan az ég. A szekér lassan döcögött felfelé a köves hegyi úton. Verejték csapódott a lovak erős tomporára. Fogas András fázósan dörzsölte össze tenyerét. A fuvaros a szekér farában gubbasztó emberre pillantott. — Bizony elég hamar beköszöntött az ősz. Pedig még várhatott volna. Nyakamon a sok dolog, az asszony meg az ágyat nyomja. — Nem javul? A nagydarab fuvaros homloka elfelhősödött. — Tudja Isten. Néha lábra kap, tesz-vesz egy-két napig. Utána megint ágynak esik. Az orvos azt mondja, hogy csak a Tátra segít. Nem is bánnám már, ha elmenne. A pénzt is összekuporgattam. De az asszony nem akarja. Azt mondja, hogy ő inkább itthon akar meghalni. Most már nem tudom, mit kezdjek vele. Becske Sándor mélyet sóhajtott és megrántotta a gyeplőt. A lovak megtorpantak, a két ember lekászálódott a szekérről. Kinyújtóztatták elgémberedett tagjaikat, rágyújtottak és a szekér mellett lépkedve folytatták útjukat. Mikor felértek a hegytetőre, már felbukkant a nap. Fényével beborította az
