Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - MÁCS JÓZSEF: Pataki diák

— Hát azt, hogy tudják tenni a szépet, a lányokat hamarosan meg- bolondítják.

— Aztán Rózsit nem félti a deáktól?

— Őt nem kell félteni. Q nem olyan. Elég hideg lány a pataki deáknak.

Felhörpintettük az utolsó pohár bort és a kocsisunk megparancsolta

Rózsinak, hogy vesse meg az ágyat.

— Hányat bontsak? — csengett a lány hangja.

— Csak kettőt.

Rózsi perdült a szobába, én meg maradtam a gazdával. Szívem majd kiugrott a helyéről. Mert ez a mogorva ember tudomásomra adta, hogy érti a deákot, kalendáriumot olvas és tudja, hogy ha lányos háznál van jelen, akkor elégséges két ágy is három embernek.

Megcsókoltam volna azt a nagy kunkori bajszát örömömben!

Rózsi hamar megtérült és bejelentette, hogy az ágy készen.

— No mehetünk akkor — nógatott az ember, és benyitottam az előszobába.

Az ablaknál elbontott ágy várt, de én nem akartam észrevenni, csak menťtem forró fejjel Rózsi után. Maradjon a kényelem a kocsisunknak, ráfér a pihenés, majd mi szarongunk a másik szobában, a hátsóban. De az ember nem tarthatta jónak az elgondolásomat, mert megszólított.

— Ez a deák ágya!

— Maga hol alszik?

— Én most a deákkal.

Rózsi még egy utolsó pillantást küldött az ajtóból és eltűnt a hátsó szobában. Én meg álltam értetlenül az előszoba közepén.

— No vetkezzen, mert ránk virrad — szólított megint s a gúnyáját lehányta a szék karjára.

Levetkőztem és nagy gyötrelemmel dobtam magam az ágy szélére.

— Szoruljon a falhoz, majd én fekszem szélre — utasított szigorúan.

Kívánsága szerint cselekedtem.

— No így jó lesz.

— Aztán mért lesz így jó?

— Hát csak azért. Ösmerem én magukat a kalendáriumból. Huncut a pataki deák. Mint az ördög olyan. Gazdája őrizze, ha lány van a házban.

Ezt mondta akkurátosan és elfújta a lámpát.