Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - MÁCS JÓZSEF: Pataki diák

A kocsis azonban nem szólított meg senkit, hogy csendesebben a krá- kogással, a lovait nézte egykedvűen, meg olykor rám vetett fürkészőn egy-egy pillantást. Majd előkerítette zsebéből a dohányzacskót és meg- tömködte a pipáját. Már jól ráfüstölt, amikor mondta:

— Jó dohán.

— Boti?

— Akkor nem lenne jó. Akkor csak csipotka lenne. No kóstolja meg hamar — és nyújtotta nekem a zacskót.

— Nincs pipám, köszönöm — hárítottam el a szívességét.

— Van a zsebemben újságpapír.

Nem fogadkozhattam tovább, leszakítottam egy darabot az újságpapírból és beleszórtam a dohányt. Szippantottam belőle néhányat, de úgy elfogott a köhögés, hogy majd megfúltam.

Tetszett a kocsisnak a kahácsolásom, mert egyszerre megjött a kedve a beszélgetéshez, még a lovak csapkodásához is.

— Szűz dohán. Ezt szereti a finánc.

— Honnan tudja olyan biztosan?

— Hát onnan, hogy mindig ez után szaglász.

— Pedig büdös, meg erős.

— Ha az ember gyenge. v

Sunyin, ravaszan mosolygott a gyengeségemen, miközben többször is végigmért tapogatózó szemeivel.

— Mifélék az urak, ha szabad kérdeznem?

— Regősök.

— Az is valami, azoknak is élni kell. Oszt most majd nálunk regél- getnek ?

— Hát ha szerencsésen odaérünk.

Szóértően bólintott és a pipát kivette a szájából. Beleköpött kétszer a füstölgő kupakba és a zsebében süllyesztette el a csibukot. Aztán hátrahátranézett, számbavette az italos, zsibongó diákokat és megszalajtotta a lovakat.

Szemlátomást esteledett, bokrok, fák a réten, házak a dombok lábainál mind elvesztették formájukat. Az idő ködöt szitált szüntelen, nedvesség és sár csapódott ránk a lovak patkójáról.

Az ember a szekér terhével a kultúrház elé kanyarodott, ahol egy sereg viháncoló gyerek, meg néhány kíváncsibb természetű asszony várt az érkezésünkre.

A diákok leugráltak az ülőkékről és a podgyászukat is leemelték sorban a saroglyáról.

Nyújtottam a kezem búcsúzásra a gazdának, de nem fogadta el.

— Mink még találkozunk — mondta.

— Eljön ?

— Eljöhetek. Osztán majd együtt hazabotorkálunk a setétben, mert én is fogadtam a házamhoz egy deákot.

Ezzel pöccintett a kalapján, megcsapkodta a lovakat, gyorsan elszeke- rezett. Én meg maradtam a barátaimmal, akik tódultak be a kultúrház öltözőjébe és készülődtek szorgalmasan a bemutatkozásra. Nagy volt a tolongás a szűk öltözőben s még nagyobb a leányok várása. Szép ruhában, szépen megigazított hajkoszorúikkal jöjjenek csak és foglaljanak