Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - HAGYOMÁNYAINK - Proletár harcosok emlékeznek
Harcolni akartunk Amikor 1919 júniusában megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság, a férfiak nemzetiségre való különbség nélkül jelentkeztek a Vörös Hadseregbe. Sok cseh és szlovák légionárius is mellénk állt, miután felismerték, hogy a légiók soraiban harcolva a burzsujok érdekeit védelmeznék a nép ellenében. A Magyar Tanácsköztársaság példájára mozgósítást hirdetett a Szlovák Tanácsköztársaság hadügyi népbiztossága is. A férfiak, bár csak nemrég tértek haza a harcterekről és még elevenen éltek emlékezetükben a háború szenvedései, nélkülözései, mégis lelkesen jelentkeztek zászlaink alá, elhagyták otthonukat, kedveseiket, mert tudták, hogy az ember igazi szabadságáért, a proletariátus felszabadulásáért küzdünk és segítjük orosz testvéreinket, akik 1917 óta rendületlenül harcolnak nemcsak hazai burzsujaik, hanem az egész világ burzsoáziájának intervenciós csapatai ellen is. Szlovákok és magyarok újból beöltöztek az annyiszor megátkozott, gyűlölt egyenruhába, hogy új, igazságos háborúba induljanak. A katonák között, akik készek voltak életüket áldozni a proletariátus szent ügyéért, nem létezett semminemű nemzetiségi ellentét, hiába igyekezett a burzsoázia és hazug sajtója súrlódásokat, viszályokat szítani. A Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság kormánya szerződést kötött, amelynek értelmében a magyar Vörös Hadsereg felszabadította csehszlovák területen harcosokat toboroztunk az egységeiktől megszökött légionáriusok, Lengyelországból és Romániából jött szláv nemzetiségű katonák és a polgári lakosság soraiból. Ezzel a toborzó akcióval engem bíztak meg, mint szlovák hadügyi népbiztost. Tüstént munkához láttunk. De már akciónk kezdetén baljóslatú hírek érkeztek. Bőhm Vilmos, a magyar hadsereg főparancsnoka, a frontról állítólag Budapestre utazott azzal a szándékkal, hogy meghiúsítsa Srtomfeld Aurél haditervét. Stromfeld Aurél a magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnöke volt és haditerve szerint csapatainknak a Ruttka-Brno vonal irányában kellett volna offenzívát indítaniuk. Ezzel a francia vezetés alatt álló csehszlovák burzsoá hadsereg hátába kerültek volna, elszigetelték volna az ország többi részétől és megnyitották volna a cseh proletariátus előtt felszabadulásának útját. Bőhm Vilmosnak, a hétpróbás jobboldali szociáldemokratának ez persze nerp tetszett. Összepak- tált a miniszteri bársonyszékekben ülő csehszlovák jobboldali szocdem vezetőkkel, és rajtuk keresztül a francia kormánnyal. Az eredmény: Clemenceau, a fehérbajszos vén tigris részletes, pontos értelsüléseket kapott frontunk .helyzetéről. Megtudta, hogy a burzsoá hadseregek katonái napról napra nagyobb számban szöknek át a Vörös Hadsereghez, amelynek ereje és ütőképessége, harci szelleme egyre nő. A helyzet az északi fronton a burzsoá csapatok számára hovatovább reménytelenné válik. Ezért, amit a harctereken nem tudtak elérni, aljas diplomáciai fondorlatokkal kísérelték meg. Pellé, a csehszlovák légiók főparancsnoka és Klofáč miniszter, hogy támogassák Böhm Vilmos áruló törekvéseit a magyar kormányon belül, sürgős üzenetet küldtek Clemen- ceaunak, aki tanácsuk alapján diplomáciai jegyzéket intézett a Magyar Tanácsköztársaság kormányához és olyan értelmű megállapodást javasolt, amelynek alap
