Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - NAGY IRÉN: Két liter bor (elbeszélés)
NA£Y IRÉN DCít Lilét ho t — Barátom, ezer éve nem láttalak! Pincér! Kérek egy poharat és hozhat mindjárt még egy liter bort! — Csak nem képzeled, hogy be akarlak rugatni! Örülök, hogy végre találkoztunk, meg kell ünepelni. Hát.. . szervusz ... — Tulajdonképpen elég gyakran járok ide, majd minden este megiszom kétszer két decit. — Hogy mit szól hozzá a feleségem?... Ember, hát nem hallottad, hogy már elváltunk? — Az talán túlzás, hogy az isten is egymásnak teremtett, dé egész jól kiegészítettük egymást. Ami belőlem hiányzott, az megvolt benne és fordítva... Emlékszel még rá, hogyan kerültünk össze? — Szerencsés időben kaptam kézhez a diplomát. Válogathattam az állások között. Mindenütt keresték a fiatal, megbízható kádereket. Belőlünk, mármint az én korosztályomból ez a rendszer csinált embert, természetesen valóban jó káder voltam. Egy vidéki kisvárosba kerültem, ahol azelőtt soha nem jártam. Tudod, ez a legjobb egy fiatal tanárnak, mert ha gyermekkorából ismerik egy városban, akkor a szülők akarva-akaratlan elrontják a tekintélyét a gyermekek előtt. Az iskola nem nagyon tetszett, helyesebben egyáltalán nem tetszett, sem külsőleg, sem belsőleg. Külső alatt az épületet értem, belső alatt az iskola szellemét. Az iskola nagy, sárga, háromemeletes épület, száz évet testvérek között is megért már, alaposan ráfért volna a tatarozás. A tanári kar nagyrésze, mondhatnám nyolcvan százaléka régi tanerő. Nem akarták vagy nem voltak képesek tudomásul venni, hogy körülöttük megváltozott az élet. Az új, mai szellemet mi ketten képviseltük a tantestületben, a feleségem és én. Tudniillik a volt feleségem. Illetve akkor még nem volt a feleségem. Remélem érted, mit akartam mondani és nem únod még a történetet. Különben akár únod, akár nem, végig kell hallgatnod. Egy ifjúkori barátnak kötelességei is vannak . . . Szervusz ... — Nem akarok hosszadalmas lenni, egy évi ismeretség után összeházasodtunk. Magas szőke lány volt, az a fajta, akiről sugárzik a testi és lelki tisztaság és megközelíthetetlenség. Az első pillanatban, amikor megláttam, elhatároztam, vagy ő, vagy senki... Nem volt könnyű dolgom, amíg eljutottunk a jegyességig. Egyetlen lány volt, özvegy édesanyja nevelte és szinte beleoltotta a bizalmatlanságot a férfinem iránt. Komoly fizika-matematikaszakos volt, én meg — tudod — magyar nyelvet és történelmet tanítok, az érdeklődési körünk nem egyezett. Udvarlásról szó sem lehetett. Rengeteget tanult abban az időben, mint mondta, lépést akar tartani a technika fejlődésével, nekem meg — hiszen ismersz — egy jó vers hetekig lefoglalta gondolataimat. Végül mégis sikerült mindent közös nevezőre hozni és összekötöttük az életünket. Ügy indultunk a házasságba mind a ketten, hogy ez a kapcsolat egy életre szól...
