Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - L. KISS IBOLYA: Bilincsek (Színjáték L. N. Tolsztoj életéről)
Bilincsek L. KISS IBOLYA Színjáték L. N. Tolsztoj életéről (Részletek) Második kép. Szofija Andrejevna szobája Jasznaja Poljanában. Meleg tónusú színek. Biedermayer bútorok, fehér, fodros függöny. íróasztal, tele kézirattal. Első jelenet. Szofija Andrejevna Tolsztaja, a nővére, gazdasszony GAZDASSZONY (kötényben, jelgyűrt ujjakkal, kezében tartva egy kis tányért s egy lekvártól csepegő kanalat): De hiszen már egészen sűrű. SZOFIJA ANDREJEVNA (rácseppent a kanálból a tányérra): Nem, nem. Hiába is vitatkozik velem, még legalább öt percig kell buzogva forrnia. Értse meg: ha a szirup a tányérra cseppentve nem folyik szét, csak akkor töltheti az üvegekbe. GAZDASSZONY (durcásan): Én nem bánom, de nem felelek érte, hogy nem romlik-e meg. SZOFIJA: Dehogy romlik, dehogy romlik. Csak kösse le szorosan, a papirost meg nedvesítse meg egy kevéske rummal, így sokáig eláll. GAZDASSZONY: Csak úgy ne járjunk vele, mint tavasszal az eperlekvárral. (El.) SZOFIJA (utána kiáltva):. A habját el ne felejtse leszedni! (Hozzá kezd az íróasztalán levő kézirat olvasásához, melyet azonnal másol.) NŐVÉRE (az ablak melletti karosszékben ül, kézimunkázik): Nagyszerű asszony vagy te, Szonya! Nem elég, hogy a gyerekekkel és a háztartásoddal törődsz, de még az uradnak is a munkatársa vagy. Más nő a helyedben utazgatna, bálokra járna, te pedig szobádba bezárkózva másolod férjed írásait reggeltől estéig, sőt néha virradatig. SZOFIJA: Oh, hogy beszélhetsz így? Hát lehetne számomra jobb, kedvesebb szórakozás? Hiszen itt, a betűim alatt emberi sorsok formálódnak, emberek, akikkel együtt örülök vagy szenvedek... Tudod, néha úgy érzem, mintha valóban élnének. NŐVÉRE: Elismerem, szép ez a teljes odaadás. De szerintem túlzásba viszed, hiszen voltaképpen a gazdaságot is te vezeted ... És mi van a köhögéseddel ? SZOFIJA: Pszt. Ne beszéljünk róla... Igaz, a múltkor egy kis vért köhögtem fel, de megszűnt magától. Levočská nem is tudja, titkolom előtte, különben eltiltana a munkától. Pedig dolgoznom kell, hiszen a házunkban annyi a gond. (Kis szünetet tart.) Különös érzést kelt néha bennem, hogy mi szükséget látunk, a világ meg ünnepel bennünket.