Irodalmi Szemle, 1959
1959/2 - DOBOS LÁSZLÓ: Magasabb életszínvonal — nagyobb igényesség
ség ellen, mely nem volna méltó hely a színes művészi képek számára. Követelem, hogy fejezzék be a megkezdett kultúrházat, ahol jó alkalom kínálkozik képkiállítás megrendezésére. Éles csatározás, vita következik a művelődési otthon felépítésének problémáiról. Segítséget kérnek a küldöttség tagjaitól, anyag és pénz kellene még nekik, hogy tető alá hozzák a kultúra otthonát. Nagy és komoly problémák ezek, nehézségek anyag, munkaerő, pénz körül, de mégis örül az ember, ha hallja, mert ez nem véres háborús kardcsörtetés, hanem forradalmi harc a kultúra várának bevételéért. Sokat lehetne még mondani a 14 nap élményeiről, a harcról, mely az egész nép harca a mi hazánkban a szocialista kultúra forradalmának a megvalósításáért. DOBOS LÁSZLÓ Magasabb életszínvonal nagyobb igényesség Valaki joggal jegyezhetné meg: A szocializmus építésének békés korszakát éljük és mégis forradalomról, a kultúra forradalmáról beszélünk. Az építés békés tíz esztendeje hogyan függ össze forradalmi változással? A szocialista kultúra forradalmának hangoztatásában sokan csak egyszerű akciót vagy soron levő ideológiai feladatot látnak. Valóban csak ezt jelentené a szocialista kultúra forradalma? Nem, ennél sokkal többet! A szocialista kultúra forradalma a társadalmi fejlődés szükségszerű következménye, objektív és törvényszerű jelenség. Voltaképpen a marxista társadalomtudomány azon tételének a valóraváltásáról van szó, amely szerint az emberek gondolkodása, a társadalmi tudat, mögötte jár az anyagi javak termelésének. Hazánkban a szocialista termelési viszonyok már közel másfél évtizede a társadalmi fejlődés alaptörvényét képezik. Viszont a társadalom különböző osztályainak életmódja, gondolkodása, kulturáltsága, műveltsége most tizenöt év múltán ér el a forradalmi kiteljesedés korszakához. Gondoljunk csak arra, hogy pl. tíz évvel ezelőtt ugyancsak munkát adott az embernek, hogyha munkaidő után önkéntes társadalmi munkára akart bírni egy közösséget. Nem is annyira a szervezés munkája volt nehéz, hanem megértetni az emberekkel a közösen végzett önkéntes munkának az értelmét. Önkéntesen végzett társadalmi munkával ma a legeldugottabb falvakban is milliós értékeket hoznak létre az emberek. A szocializmus ma már nemcsak csasztuska, hurrá optimizmus, előírt feladat teljesítése vagy pillanatnyi lelkesedés, hanem tömegek meggyőződése, a gondolat és a kultúra bizonyító ereje. A szocialista kultúra forradalmának leglényegesebb alapvonását éppen abban látom, hogy a szocializmus ma már természetes életérzés, amely társadalmi tudattá válik. A szocialista életviszonyokban való gondolkodás ma már nemcsak egyedi jelenség, hanem az élet, a tö.megek gondolkodásának alaptörvénye. Miben mutatkozik ez meg? A vidéken járt művészek, tudósok vagy kulturális dolgozók mindegyikének megegyezik a véleménye abban, hogy a dolgozók széles tömegei szinte szomjú- hozzák a kultúrát. De ennek a kultúra iránti éhségnek van egy igen figyelemre
