Irodalmi Szemle, 1959

1959/2 - EGRI VIKTOR: Új fiatalok

méltó kísérő jelensége, a fokozott igényesség. A kulturális forradalom jelenlegi szakaszának ez a két legjellemzőbb vonása: kultúra-éhség és fokozódó igényes­ség. E két alapvonásból adódik a szocialista kultúra jövőbeni feladata is: a szo­cializmus eszméjének, a szocialista életérzésnek gazdag gondolati tartalommal való kifejezése. Ma és a jövőben már nem fogadhatjuk el kulturális munkánk alapelveként a „mindegy, hogy milyen, csak kultúra legyen“ jelszavát. Az üres, semmitmondó, csak pillanatnyi hatásra törekvő kulturális alkalmak és alkotások egyre inkább érdektelenné válnak a szocialista tömegek előtt. A szocialista kultúra forradalma magában hordja az értelmiség és a dolgozó tömeg viszonyának kérdését is. Néhány héttel ezelőtt a szlovákiai magyar írók egy kis csoportja irodalmi szerzői estet tartott Nyárasdon. A megjelent írókat a falubéliek nagy szeretettel és kiadós vendéglátással fogadták. De amikor az est folyamán az írók egyike azt kérdezte a jelenlevőktől, hogy milyen könyveket olvastak a szlovákiai magyar íróktól, mély hallgatás volt a válasz. Nagyon hasznos dolognak tartanám, ha az írók, művészek néppel való talál­kozása nemcsak időszakos akció volna, hanem rendszerré és szükséggé válna. Az íróember számára a néppel való beszélgetés nem lehet csak gesztus, vagy önmagának kirakatszerű mutogatása. Viszont az olvasó számára az Uyen talál­kozás ne merüljön ki csak dicsekedő vendéglátásban. Úgy lesz jó, ha az olvasó elsősorban műveiért, alkotásáért becsüli az írót, úgy lesz helyes, ha az író alkotó egyéniségének részévé válik a nép élete. Új fiatalok Hideg, esős és szeles volt az idei április, de hogy két hétre kiszabadulhattam a város taposómalmából, nem bántam a szokatlan fagyos szelet, de még a kerék­marasztaló sarat sem. Jól esett nap nap után mindig új környezetben új embe­rekkel ismerkedni, régi barátokkal elbeszélgetni a kultúra dolgairól, a júniusi kongresszus kapcsán elmondani, hogy mi írók, tudósok, képzőművészek, zene­szerzők és színészek, akik kis csoportokban az országot járjuk, nem hirdetünk utópiákat, elérhetetlen álmokat. Mindenütt, ahol megfordultunk, szívderítőn körülfolyt a megértés árama, s úgy éreztük, dolgozóink a legjobb úton vanhak, hogy megtanulják magukba fogadni az emberiség legnagyobb humanista prog­ramját, a szocializmust. Világos elmék, tisztaszívű emberek mindig is voltak a múltban, de most erősen megnőtt a számuk, kivált falvainkban, ahol tűnőben a műveletlenség, a babona, a nyerészkedési vágy, az önzés és lelketlen törtetés, szóval mindaz, ami az embert lealacsonyítja, szépségét és harmonikus vonásait elcsúfítja. Friss erővel, egy csomó szép élménnyel tértem meg, köztük talán azzal a leg­szebbel, hogy ifjúságunk, a sokszor okkal, sokszor minden ok nélkül gáncsolt fiatalságunk érzi már a közösségre törő életérzés szépségét, tud lelkesedni, önzetlen lenni és a munkára úgy tekinteni, mint az öröm forrására. EGRI VIKTOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom