Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - FIGYELŐ - Lion Feuchtwanger: Rókák a szőlőben (Koncsol László)
cukrásznak gúnyolja. Kavalerov nem tud kibékülni azzal, hogy Andrej Babicsev, az új világ értelmiségije tölti be azt a helyet, amelyet ő szeretne megkaparintani magának. Ezért eszi őt az irigység. „Nem tartom magamat kevesebbre nála. Nem vagyok nyárspolgár. Majd megmutatom“ .. . ösztökéli önmagát. De semmit sem mutat meg senkinek, mert seholsem és sehogy- sem dolgozik. Egy heroikus korszak mezsgyéjén két ember találkozott, két világ ütközött ösz- sze egymással — az új és a régi. Ebből a találkozásból ered Olesa kisregényének a konfliktusa. Az irigység olyan emberi érzés is lehet, amely versenyzésre ösztökél. Kavalerov irigysége nem ilyen Az ő irigysége önáltatás és önámítás, mert idegen előtte a tevékenység öröme, s így tehetetlenül kell irigységét elszenvednie. Olesa nemcsak a kicsinyes emberi érzelmek ábrázolója. Ugyanolyan finom és mély művészi erővel festi le a szépet is, mint a rútat. Vologya Makarov és Valja szerelmében az új ember egészséges életérzése, az új élet ritmusa kap finom művészi kifejezést. Az ő szemükben a Kavalerovok világa a visszatérhetetlen múlté. Olesa kisregénye nemcsak a polgári világ iróniája, hanem a szocialista társadalom egyik forradalmian átalakuló korszakának tipikus tükörképe is. Garaj Lajos Lion Feuchtwanger: RÓKÁK A SZŐLŐBEN Feuchtwanger szerint a történelmi regény szerzője „a jelent akarja ábrázolni. A történelemben nem a hamut kutatja, hanem a tüzet. Önmagát és a nézőt akarja kényszeríteni, hogy e hát- ralépéssel világosabban lássa a jelent.“ Saját közvetlen írói szándékát így fogalmazza meg a regény utószavában: „Amikor Roosevelt Amerikája bekapcsolódott az európai fasizmus elleni küzdelembe és támogatta a Szovjetuniót Hitler ellen vívott harcában, teljességgel megvilágosodtak előttem a XVIII. század végének francia eseményei és megvilágították a jelen politikai eseményeit is. Ezen felbátorodva mertem hozzáfogni a Rókák a szőlőben című regényem megírásához. Mi késztet oly különböző embereket és embercsoportokat arra, hogy — jószántukból vagy olykor még akaratuk ellenére is — haladó irányban munkálkodjanak? Ezt ó- hajtom ábrázolni.“ Semmi kétség! Nem kell magyarázatért az íróhoz fordulnunk, hogy pontosan megértsük nagy történelmi regénytrilogiá- jának mélyebb, az egyszerin és esetlegesen túlmutató mondanivalóját. Szándék és eredmény tökéletesen egyezik: Feuchtwanger elérte azt, amit akart. Feuchtwanger regénye az amerikai függetlenségi háborúról szól, pontosabban arról: hogyan, milyen indítékok alapján támogatta az amerikai népet Anglia elleni szabadságharcában és polgári-demokratikus társadalomteremtő törekvéseiben a monarchista, XVI. Lajos korabeli Franciaország, s hogyan hatott vissza ez a segítség magára a francia társadalomra. Más szóval: a független és demokratikus Amerikáért folyó harc franciaországi tükröződését szemlélhetjük itt a maga eleven változatosságában és bonyolultságában, — az egykori történelmi kereteken túlmutató egyetemes, a jelenhez is szóló tanulsággal. Anglia a hétéves háborúban legyőzte, s; az 1763-as szerződésben megalázó békekötésre kényszerítette Franciaországot. Az udvar és az egész francia társadalom érzi a békeszerződés szégyenletes voltát, ám ellene tenni képtelen: az uralkodó rend bomlik, züllik, s az ország gazdasági és hadi ereje egyaránt roskatag lábakon áll. A fény, erő, hatalom „Napkirály“-kori francia világbirodalma álom, elérhetetlen sóvárgás csupán.
