Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - FIGYELŐ - Az Égő föld helye és jelentősége Egri életművében (Turczel Lajos)

csekélv árnyalatú parnasszista hatás is található.

De hagyjuk a részleteket és mondjuk ki, ismételjük el, hogy Forbáth költészete gazdag és értékes élményt jelent az olvasó számára.

Tehetsége jogot és bátorságot ad neki a stílus területén sok érdekes újat formálni, de arra a legszélesebben értelmezett költői szabadság sem jogosíthatja fel, hogy például számnév mellett azt a főnevet, amelyre a számnév vonatkozik, többes számba tegye. Tehát „A híd“ című költemény (152. o.) kékszémű hajóskapitánya

ne „sok hidak“, hanem .,sok-sok híd“ alatt hajózzon át.

Forbáth kivételes költői jelenség, akire eljövendő nemzedékek felfigyelni fognak, több megértéssel, mint amilyenre 1920. és 1938 között a kortársak képesek voltak. Sajnálni lehet, hogy 1938 után nem írt többé verset, pedig ekkor rajzottak igazán döbbenetes, emberpusztító, véres, másfelől felemelő, harcos, elégtételt hozó történések. Hogy ezek ne maradjanak megörökítés nélkül, arra, reméljük, Forbáth most megjelent kötete példaadóan és ösztönzően fog hatni.

Sas Andor

Az Égő föld helye és jelentősége Egri életművében

Egri Viktor felszabadulás utáni termésében meglepő műfaji eltolódásnak vagyunk tanúi. Az addig csak prózával foglalkozó író egyre inkább enged a dráma vonzásának és lelkes alkotókedvvel s nem várt mesterségbeli tudással gyors egymásutánban írja a színdarabjait. Az új műfajban elért eddigi eredménye több mint elismerésre méltó: nyolc befejezett, tető alá hozott drámai mű, köztük az írónak államdíjat szerző Közös út.

Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az elmúlt 14 évben Egri prózája a drámáival szemben nemcsak mennyiségi, hanem minőségi értelemben is kisebbségbe szorult. A Márton elindul és a Tűrj üllő című regények nem érik el azt a művészi színvonalat, amelyet a maguk nemében az Élni kell, a Közös út, a Házasság és az Ének a romok felett képviselnek. Mindkét regény közös fogyatékossága, hogy az eszmei mondanivalójuk nem épül be teljesen és szervesen az író által alkotott művészi képekbe. Az eszmei mondanivaló egy részét tételesen vagy publicisztikai és történetírói módszerrel fejezi ki bennük az író.

Élénk érdeklődéssel vettük kezünkbe Egri legutóbb kiadott művét: az Égő földet. Két kérdés izgatott bennünket: 1. milyen színvonalon képviseli ez az alkotás a regényt, mint műfajt? 2. helyre tudja-e billenteni a kizökkentett egyensúlyt Egri prózája és drámái között? A regényt figyelmesen elolvastuk és most mégsem tudunk a felmerült két kérdésre gyorsan és határozottan válaszolni. Miért? Azért,

mert annak ellenére, hogy szorosan vett esztétikai-műfaji értelemben — az Égő földben a szlovákiai magyar regény- irodalom egyik legjobb művét érezzük, vele szemben mégis leküzdhetetlen és elhall- gathatatlan fenntartásaink is vannak.

A félreértések elkerülése végett azzal kell kezdenünk, hogy az Égő föld nem új regénye Egrinek. Az író ezt a művet még a 30-as évek második felében írta és a regény ugyanilyen címmel 1937-ben Budapesten a Rózsavölgyi és Társa kiadónál meg is jelent. A mostani, 1958-as kiadás ennerk az eredeti kiadásnak módosított, átdolgozott formája.

Az, hogy az író egy korábbi művén eszmei és formai korrekciókat eszközöl, önmagában még nem kifogásolható doiog. A világirodalomból példákat tudnánk felhozni, hogy az írók az ilyen lehetőséggel a múltban is többször éltek. Ma pedig — amikor a polgári nevelésen és életformán átesett idősebb nemzedékek eszmei-világnézeti átnevelése a szocializmus építésének egyik fontos feladataként szervezetten folyik — meg kevésbé lehet az írótól elvitatni azt a jogot, hogy világnézeti fejlődését esetleg egy régebbi műve revizió- jával is. bizonyítsa. Megjegyezzük persze, hogy az ilyen visszanyúló revíziónál összehasonlíthatatlanul szebb és félreérthetet- lenebb bizonyítéknak számít az a mű, amely már közvetlenül az író és az új korszak kapcsolatából fogant.

Nem akarjuk itt sem kutatni, sem részletesebben fejtegetni azokat az indító