Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - LÁTÓHATÁR - K. I.: A szovjet irodalom jelentősége egy angol író szemével
Nekünk ez már magától értetődő, természetes dolog. Bizonyára nem érdektelen ezért a mi számunkra sem, miben látja egy kapitalista környezetben élő haladó szellemű író a marxizmus-leninizmus fölényét minden eddigi eszmeáramlattal szemben, hogyan értékeli a szovjet irodalmat a világirodalom szempontjából, mik szerinte ennek az irodalomnak a rugói, ösztönzői, miben rejlik rendkívüli jelentősége s vonzóerejének titka. Ezt tárgyalja az Inosztrannaja Lityeratura 1958. évi 12. számának hasábjain Jack Lindsay, az ismert nevű angol író, Majakovszkij és más szovjet szerzők fordítója. Elöljáróban megjegyzi, már jó húsz éve foglalkoztatják ezek a kérdések, s ez alkalommal azt szeretné tisztázni, milyen szerepet tölt be a szovjet irodalom a világirodalom fejlődésének folyamatában és alakulásában, milyen megtermékenyítő kapcsolatok ismerhetők föl a szovjet-orosz és angol irodalom között. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a szovjet irodalom hatása elválaszthatatlan a korábbi orosz irodalmi hatástól. Az első szerves folytatása az utóbbinak. Az orosz irodalom színe-java, klasszikus alkotásai a múlt század utolsó évtizedeiben és századunk elején jutottak el a szigetországba Tolsztoj, Turgenyev, Dosztojevszkij és Csehov felfedezésével. Az angol irodalom ebben az időszakban válságban volt, csak pangott, hiányzott az éltető talaja, mert elszakadt természetes nemzeti gyökereitől. Gissing volt az első, akin észrevehető a nagy orosz regényírók hatása, amely aztán egyre fokozódott, s tetőpontját 1912-ben érte el, amikor a Karamazov- testvéreket is lefordították. Az angolok rájöttek, hogy az orosz írók realizmusa mélyen a nemzet életében gyökerezik, az orosz nép és az egész emberiség jövőjéért küzd, leghitelesebben fejezi ki a világszerte érezhető gazdasági és kulturális válságot, a kapitalizmus hanyatlását s mindazt, amivel a súlyos válságokkal küszködő kapitalista rendszer az emberiséget „megajándékozta“. Aki ezzel tisztában van, az nagyra értékeli az orosz irodalom következő szakaszát, a szovjet irodalmat is. A huszas években csak szórványosan érdeklődtek a szovjet irodalom iránt. Ez az érdeklő lés azonban lassan, fokozatosan elmélyült, kiszélesedett. A harmincas években, amikor Hitler kezébe kaparintotta a hatalmat, és Spanyolországban kitört a polgárháború, az angol értelmiségiek, elsősorban az írók között antifasiszta mozjalom kezdte bontogatni szárnyait és egyszerre élénk figyelemmel fordultak a szovjet irodalom felé. A barikádokon haldokló Rugyint a kor egyik legnagyobb hőseként tisztelték. A demokrácia általános veszélyeztetése és a kapitalizmus napról napra jobban fenyegető válsága még inkább a szovjet irodalom felé irányította az írók és az antifasiszta összefogás figyelmét Egyre többen hangoztatták, hogy meg kell ismerkedni a szocialista kultúrával, a szovjet irodalomban rejtőző mély gondolatokkal és eszmékkel. Tömegesen kezdték olvasni Gorkijt és elismerni Majakovszkijt, mint újtipusú költőt, aki minden tehetségét a forradalom szolgálatába állította. Lefordították a szovjet regényírók, pl. Solohov, Leonov, Katajev, Gladkov, Alekszej Tolsztoj, Fagyejev munkáit. Mindennek része volt abban, hogy az angol irodalom újjászületett, és fejlődésének történetében szinte egyedülállóan termékeny korszak nyílt meg. Az írók főbb törekvései ezek voltak: lerakni egy új irodalmi korszak alapjait, egybehangolni az írói tevékenységet a szocializmusért folyó harccal, bekapcsolódni a politikai életbe, terjeszteni a nemzetközi szolidaritás eszméjét, keresni a kapcsolatot mindazokkal, akik az emberiség szebb jövőjéért küzdenek, így a Szovjetunióval
