Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - LÁTÓHATÁR - K. I.: Hová tartozik hát Françoise Sagan?
is, mint a nemzetközi összefogás letéteményesével és az emberiség új, békés korszakának és jólétének zálogával. Igaz, a harmincas évek vége felé az antifasiszta tömb szétforgácsolódott, de a törekvés, hogy az írók a társadalmi igazság szószólói legyenek, továbbra is ihlette, összefogta tagjait. Az írók közül sokan ezután is teljes odaadással dolgoztak az antifasiszta mozgalomban, s alkotó munkásságukban is jelentős eredményeket értek el. Lindsay kitér a szocialista realizmus kérdéseire is. Fejtegetései során megállapítja, a szocialista realizmus biztosíték arra, hogy az irodalmi alkotások a társadalmi igazságot és az élet szépségeit fejezzék ki új, művészi formában és eszközökkel, szocialista szellemben. A szovjet irodalom sikeresen oldja meg feladatait, maradandó értékű műveivel valóban új típusú és teljes értékű embereket nevel. K. J. Hová tartozik hát Frangoise Sagan? Az utolsó két esztendőben kevés nyugat-európai irodalmi jelenség váltott ki akkora visszhangot s annyi vitát kritikusaink és olvasó közönségünk legfiatalabb és középső nemzedékének körében, mint az alig húsz éves Francoise Sagan francia írónő feltűnése és munkássága. Szenzációként hatott merész témáival, szokatlan formájával, naturalista szókimondásával, a szerelem ismert, de eddij le nem írt vagy ki nem mondott megnyilvánulásainak leírásával s nem utolsó sorban fiatal korával. Sokan fenomént látnak benne, mások az irodalmi üzletemberek ügyes propagandaeszközének tartják Voltak, akik kézlegyintéssel elintézték, kritikánk kezdetben szigorúan mérlegelte, és könnyűnek, sőt károsnak találta. Akadtak, akik védelmükbe vették, és realista írónőt fedeztek fel benne, vagy ha úgy tetszik, a XX. század irodalmának cao'dagyermekét. Első könyve után megjelent a második, majd a harmadik, s ez még jobban fokozta az iránta megnyilvánuló érdeklődést Azóta a bírálók óvatosabbak, körültekintőbbek. A fiatal s főleg a nőolvasók egymás kezéből kapkodják írásait Mi hát a helyzet a Sagan körül kialakult vitában? A „Svetová literatúra“ cseh világirodalmi folyóirat több számában foglalkozott az írónővel, közölte írásait, s lapjain teret adott az olvasók és érdeklődők széles rétegének véleményük, nézeteik kifejtésére és szembeállítására. A vita a múlt évfolyam utolsó számában zárult le, a szerkesztőség értékelése szerint igen eredményesen és sok haszonnal. Hogy világosabban lássunk, közelebb kerülhessünk az írónővel kapcsolatban felvetődő kérdéskomplexumhoz, összefoglaljuk eddig kiadott írásainak tartalmát. Első könyve 1957-ben jelent meg, címe „Jóreggel búbánat“ (Bonjour tristesse) Az írónő egy francia polgári család életének legmagánabb természetű ügyeit mutatja be. Szereplői rettegnek a mindennapi élet szürkeségétől, unalmától, nincsenek egyéb gondjaik, — életcélokról nem is szólva —, mint az egyéni kényelem biztosítása, kedvtelés a könnyű kalandokban, az élvezethajhászás, ösztöneik kielégítése stb. Mindent ebből a szemszögből néznek, így rendezik be magán- és családi életüket. Ezt az életformát testesíti meg a műben a családfő