Irodalmi Szemle, 1959

1959/1 - HÍD - CSANDA SÁNDOR: Megjegyzések A kuruckor költészete című antológia szlovák verseiről

Ha Túróéban lesztek, kurucok, jaj nektek! Túróci legények cudarul elvernek! Kedveltünk, szerettünk, itattunk etettünk,— ám ti elhordtátok gonoszul mindenünk.

(Jári Kollár gyűjteményéből fordította Sipos Győző)

Visszatérve az „Amikor Rákóczi“ kezdetű versre, meg kell állapítanunk, hogy annak túlságosan szabadon fordított magyar változatát Thaly teljesen félremagyarázza az Adalékokban, s hozzá kell még tennünk azt is, hogy e gyűjteményében a többi szlovák dalfordítást szintén inkább saját fantáziája, mint a szöveg értelme alapján magyarázza. Nem látom megokolnak a jelen antológiában Dávid Gyula magyarázatát sem, aki szerint ez a szlovák népdal „valószínűleg egy terjedelmesebb, Rákóczi kibúj dosását megéneklő mű töredéke lehet.“ A szlovák eredeti befejezett dalnak s nem töredéknek látszik.

A suránykörnyéki szlovák kuruc népdalok közül elsőként a Rákóczi, Bercsényi kezdetűt közölték az Érsekújvár és Vidéke c. lap 1891. évi 42. számában. Az időrend itt azért fontos, mert a később „feltűnt" su- rányi kuruc dalokban ennek az éneknek nyolc sorát több esetben is „megtalálták." Mivel nem az Ernyey-közölte szlovák dalok megcáfolása a célom, hanem e versek eredetiségének vagy álkuruc jellegének a megállapítása, meg kell mondanom, hogy az eddigi kutatások alapján nem tudtam eldönteni, hogy ez a szép költemény hiteles-e vagy sem. Néhány adat mindenesetre gyanússá és kétségessé teszi az ének hitelességét, de az sem lehetetlen, hogy a további kutatások eredményeként a népdal eredetiségét tudjuk bizonyítani.

E dallal kapcsolatban Érsekújvárott, Su- rányban és a szakirodalomban talált tények

alapján a következő megállapításokra jutottam. Az ének megtalálását kissé gyanússá teszi az a körülmény, hogy a magyar kuruc költészet kutatói ebben az időben nacionalista hazafiságtól fűtve „a kuruc dalok hatása szalmalángjánál, legalább azon a klasszikus területen, ahol az utolsó tárogató is helyet talált“,9) buzgón keresték a Thaly hamisítványában is erősen magasztalt újvári kuruc vitézek dalait. Szabó Mihály újvári gazda, akitől a dalt először hallották, egyházi előénekes volt, s közeli ismeretségben állt az ének közlőivel: Dubrovay János kántorral és II- lényi István r. kát. tanítóval, az Érsekújvár és Vidéke szerkesztőjével. Kapcsolatban állt velük Matunák Mihály10) szlovák történetíró és Ernyei József magyar folklórista is, akik a kétségtelenül átírt (meghamisított) surányi énekeket az érsekújvári szenzáció hatása alatt közzétették.

Az ének egyáltalán nem hasonlít az egykori szlovák históriás énekekre, nincs benne archaizmus, stílusa modern, — de mindennek egy századvégén lejegyzett népdal esetében a hitelesség szempontjából kevés jelentősége van. Nagyobb problémát jelent az, hogy a surányi énekekhez hasonlóan csak egy forrásból ismerjük, elterjedéséről nincsenek bizonyítékok. Változatai sincsenek, Szabó Mihályon kívül senkitől sem jegyezték le. Ernyey az Ethnographiában 1922-ben közzétett tanulmányában11) azt írja, hogy a szlovák kuruc dalok közismertek Érsekújvár környékén és számos variánsuk is van. Az adatokat vizsgálva azonban kétségkívül meg lehetett állapítani, hogy az érsekújvári éneket mindenki Szabó Mihály közlése nyomán jegyezte le, a surányi kuruc daloknak is csak egy forrásuk van: Matunák Mihály közlése. Igaz, hogy az énekek egyes motívumai előfordulnak lip9) Ernyei József: Tótnyelvű krónikás énekek és kuruc dalok. Ethnographia, 1922. 1. o.

10) Matunák Mihály Nagysurányban született 1866-ban. Körmöcbányán halt meg 1932-ben. Kezdetben magyarul, később szlovákul írta történeti műveit. Főműve: Z dejín Kremnice (Körmöcbánya története). 1928.

u) Ernyey József: I. m. 2. o.