Irodalmi Szemle, 1959
1959/1 - HÍD - CSANDA SÁNDOR: Megjegyzések A kuruckor költészete című antológia szlovák verseiről
szlovák népdal zenei szempontból“7) c. könyvében) rá hivatkozva csak annyit írnak, hogy a népdalok nem hitelesek. A szlovák és cseh szakembereknek ez a negatív álláspontja abból ered, hogy a surányi versekben olyan motívumok fordulnak elő, melyek ismeretlenek más szlovák népköltészeti alkotásokban. Jelenleg részletes tanulmányon dolgozom a szlovák kuruc költeményekről, melyben a szlovák kuruc dalok általános problémáival s mintegy 30 kuruc, kurucellenes és álkuruc verssel foglalkozom. Itt csupán arról az öt ku- rucnak tartott versfordításról írok, melyeket ebben az antológiában is közölnek. Az öt szlovák ének közül elsőként az Amikor Rákóczi. . . kezdetű dal tűnt fel az Üj Korszak c. lap 1866. április 2-i számában, „kiegészítésül a Kisfaludy Társaság által kiadott Tót népdalok közt Rákócziról található versezetekhez“. Ezt a fordítást veszi át Thaly „Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez" c. könyvében, s a vershez önkényesen értelmezett magyarázatokat fűz. (397. o.). A fordítás szlovák eredetijét kutatva arra a meggyőződésre jutottam, hogy e dal újabb álkuruc vers Thaly gyűjteményében. Az eredeti szlovák szöveg több gyűjteményben is megvan, de nem kuruc jellegű. A költemény magyar fordításához fűzött magyarázatokból az is nyilvánvaló, hogy Ján Kollár híres szlovák népköltészeti gyűjteményéből, a Národnie spievanky-bó' (megjelent Buda, 1834) fordították. Egyébként innen fordította Szeberényi Lajos a fent említett szlovák kuruc népdalokat is. Valószínűnek tartom, ezt a verset Szeberényi azért nem fordította le, mert értelmét homályosnak, nehezen fordíthatónak tartotta. Az Űj Korszak azonban buzgón pótolta a hiányt és lefordította úgy, hogy az önkényesen beiktatott „elnyúzott“ szó alapján kuruc dalt csinált belőle, és hozzáfűzte, hogy egy rimabányai vén paraszt szája után fordították. A „vén paraszt" után azonban aligha kellett Rimabányára fáradni, mert a vers eredetijéhez már 32 évvel azelőtt azt a megjegyzést írta Kollár, hogy Ján Gerboš jegyezte le, egy rimabányai öreg paraszttól hallotta.8) Lássuk hát a dal eredetijét és szószerinti magyar fordítását: Keď sa tén Rákóczi z Uhorskej krajiny odberal, odberal, odberal, všeckie starie krpce už ta bol pozberal, pozberal, pozberal, a predsa sa ešte na túto krajinu obzeral, obzeral, obzeral. Amikor az a Rákóczi Magyarországról távozott, távozott, távozott, előzőleg már minden öreg bocskort összeszedett, összeszedett, összeszedett és mégis ez országra még visszatekintgetett (vagy: körülnézegetett). Amint az antológiában is közölt közismert magyar műfordításból látjuk, a fordító csak egy helyen tért el önkényesen az eredetitől: az „összeszedett“ szó helyett azt írja, hogy „elnyúzott“, de ezzel az egész vers értelme megváltozik. A vers eredetijének az értelme kissé homályos: az „öreg bocskor“ lehet jelképes kifejezés is, s akkor vén bocskorosokat kell alatta értenünk. A szlovák nyelvben a bocskor emlegetésének mindenképpen kissé pejoratív jelentésé van (éppúgy mint a magyarban), s jelképes értelmezése körülbelül annyit jelent, mintha azt mondanánk, hogy Rákóczi ebek harmincadjára jutott. Ha a verset nem jelképesen, hanem szószerint értjük, akkor erősen Rákóczi- ellenes, s a kurucok fosztogatásaira vonatkozik. Ez sem lehetetlen, mert hasonló kurucellenes szolvák verset Túróéból is ismerünk. 7) Kresánek: Slovenská ľudová pieseň so stanoviska hudobného. Bratislava, 1951. 258. o. 8) Lásd Ján Kollár: Národnie spievanky. Bratislava, 1953. 752. o.
