Irodalmi Szemle, 1958
1958/2 - CSANDA SÁNDOR: A Júlia-dráma
CSANDA SÁNDOR: A Júlia-dráma Lapjaink már hírt adtak arról, hogy Ján Mišianik, a Szlovák Tudományos Akadémiai kutatója a bécsi Nemzeti Könyvtárban olyan kódexet talált, amely eddig ismeretlen s jelentős értékekkel gazdagítja a XVI. század magyar és szlovák irodalmát. A kéziratos antológiába másolt művek közül a magyar irodalom szempontjából legjelentősebb a magyar reneszánsz halhatatlan költőjének, Balassi Bálintnak eddig csak kis töredékből ismert szerelmes drámája, amelyből itt közlünk először hosszabb részletet. Balassi művének értékét növeli, hogy a régi magyar irodalom első s máig egyetlen jelentős szerelmi tárgyú prózai alkotása, és művészi értékeivel a régi magyar drámairodalom csúcsát jelenti. Az előtte írt drámák közül színvonal tekintetében csupán Bornemisza Péternek Elektra-átdolgozása hasonlítható a Júlia drámához, a többiek, mint pl. Sztárai Mihály hitvitázó drámái, a Balassa-komédia és a Debreceni disputa nem szépirodalmi igényű alkotások, hanem elsősorban a reformáció terjesztését szolgáló vallásos írások. Waldapfel József, aki Balassi alkotásának régebben ismert töredékét olasz pásztorjátékokkal hasonlította össze, még 1937-ben megállapította1), hogy a költő műve egy olasz pásztorjátéknak, Castelletti Kristóf Amarillijének szabad fordítása, illetve átdolgozása. Ennek alapján az irodalomtörténészek pásztorjáték címen szokták számon tartani a művet. A most előkerült, a XVI. század végéről vagy a XVII. század elejéről származó másolatból azonban megállapítható, hogy a „Júlia“ több, mint pásztorjáték, igazi drámai alkotás, noha megtalálhatók benne a pásztorjátékok egyes vonásai is. Waldapfel tanulmányának megjelenése előtt a magyar irodalomtörténészeknek az volt a véleménye, hogy a dráma Balassinak teljesen önálló alkotása, mert a főhős Credulusban mindenki Balassira, Júliában pedig Losonczy Annára ismert. E problémára — és sok más hasonlóra is — a kódexben megtalált dráma világok feleletet ad: a költő műve részben fordítás, részben pedig önálló alkotás, de már a mű alapjául szolgáló olasz pásztorjáték is olyan szerelmi kérdésekkel foglalkozik, melyeknek nagy része (főként az eredménytelen heves udvarlás) éppen ekkor Balassi életében is előfordult. így szól erről a költő nevében a dráma Prológusa: „Hogy pedig e dolgot vettem elő, s mást nem, oka az, hogy az én végtelen nagy szerelmemnek valami példáját akartam mégis ez komédiában megmutatni annak, akinek nevének emlékezetire az igaz szerelmemben nagy alázatosan engedelmesen meghajol mindenkor az én térdem. Vegye azért jónéven tőlem, régi nyomorult rabjátul, e kis ajándékomot, s ha az isten azt hagyta, hogy áldozzák régen az én lelkemmel, égetvén nyavalyást az ő régi szerelmének tűzében, boldogítson immár meg valaha az igaz telkem áldozatjáért ennyi sok kínvallásom után.“ x) Waldapfel: Balassi, Credulus és az olasz irodalom. Irt. Közi. 1937. 260. o.
