Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-11-03 / 41. szám
IPAROSOK LAPJA 2 társaik nyomorának enyhítését tűzték czélul maguk elé. Mert ahol az ínség, a nyomor tanyát üt, ott van a drágaság is. Isten óvja meg ennek az országnak minden iparosát és sze- génysorsu polgárát, a legborzasztóbb csapástól — amely elé most néz — az Ínségtől. Hunyadvármegye és az épitő-iparosok. Érdekes átiratot küldött Hunyad vármegye a törvényhatóságokhoz. ' Az átiratot szószerint közöljük: Tekintetes Társtörvényhatóság! Sajnos jelenség napjainkban, hogy lelkiismeretlen izgatók visszaélve a tömegek jóhiszeműségével, azt félrevezetik és a társadalmi rend felbontására törekszenek. Az Üzletszerű izgatás ma már erősen elfajult, minek hátrányai a legszélesebb rétegekben érezhetők. Azon törekvés elől, hogy minden becsületes munka megkapja ellenértékét, elzárkózni nem lehet, mivégből megnyugvással tapasztalhatjuk, hogy a magas kormány is uj, meg uj intézményekkel iparkodik a munkásosztály érdekeit megvédeni, egyidejűleg a félrevezetett tömegek észszerűden, szenvedélyét fékezni. A társadalom sem maradhat hátra, mert hiszen, ha a jelenlegi kóros állapot meg nem szűnik, kezdetleges iparunk fejlődése is csorbát fog szenvedni. Kezdetben a törekvő és tisztességes munkát kereső iparosok tehetetlenül állottak, most végre meg- sokalván az áldatlan helyzetet, szervezkedtek. Megalakitották a „Magyar épitő- iparosok országos szövetségét“, melynek az országban már 160 fiókja és közel 7000 tagja van és amelynek főczélja a félrevezetett, munkástömeget a lelketlen izgatók befolyása alól kiragadni és a helyes útra terelni. Ezen szövetség azonban csak úgy tarthatja fenn magát, ha a józan társadalmi testületek és intézetek azt kellő erkölcsi és anyagi támogatásban részesitik. Törvényhatósági bizottságunk ennélfogva most tartott rendes közgyűlésében elhatározta, hogy a vármegye területén előforduló és az épitési iparba vágó törvényhatósági munkákat csak olyan vállalkozókra bizza, kik a jelzett szövetség tagjai. Midőn ezen határozatunkat megküldjük, felkérjük a társtörvényhatóságot, hogy a 'fentebb vázolt üdvös czél elérése érdekében azt hasonló határozattal támogatni szíveskedjenek. Déva. 1907. okt. 20. Pogány Béla s. k. alispán. Elvárjuk, hogy Szatmárvármegye is meginditja a harczot a nemzetköziek ellen és ugyanily irányú határozatot fog hozni mint^uzt Hunyadvármegye tette, jóllehet a vármegye bizottsági tagok között alig van valaki, aki törődne az iparos osztály érdekével, kivéve a választást avagy a programmbeszé- deket, amikor a legdédelgetettebb választó az iparos. A kereskedő. A XVII. században a kereskedőket még lenézték. Oly egyéneknek tartották, akikben nem mutatkozik más, mint a rideg önzés, kapzsiság, a pénz, a vagyon utáni sóvárgás. Egy egész évszázad kellett ahhoz, hogy a társadalom belássa hibáját s igyekezzen azt lehetőleg jóvátenni, jóllehet még ma is vannak — igaz ugyan, hogy kevesen, akik a kereskedőt közönséges kalmárnak tekintik s a választásokat kivéve nem tartják méltónak arra, hogy velük egy társaságban helyet foglaljanak. Pedig a kereskedő a társadalomnak ép olyan tagja, mint bárki más. Nemcsak magánérdek az, amiért a kereskedő hivatásának él, nemcsak azért kereskedő, hogy ezáltal pénzhez TÁRCZA. A modern házasság. Bertalanfalvi hozományvadász, csinos fiatal ember. Palotai Irén gazdag bankárnak a leánya, feltűnően csinos. Beszélgetnek az esküvő előtt nehány nappal. Bertalanfalvi: Be türelmetlenül várom már, édes Irénkém, azt a boldog pillanatot, midőn örök hűséget esküszöm neked. Istenem, be boldog leszek. Egész uj életet kezdek. Otthon fogok étkezni, aranyos kis feleségem főztjét fogom enni s élni fogunk, hogy a menyország is kis Miska lesz boldogságunkhoz. Irén: Igen, én is úgy szeretném. Saját házunkban leszünk, tartunk szakácsnőt, szobaleányt, én meg parancsolni fogok, mint fiatal háziasszony, édes uramnak jó ételeket főzni, ügy fogunk élni, mint egy gerlicze-pár. Ugy-e, jó lesz? Postás rum. 5% a postai alkalmazottak segély egylete javára. Bertalant!: Igen, jó lesz igy, nagyon jó lesz. De most lelkem, bocsánatot kérek, el kell mennem. Egy helyre sürgősen hívtak, este majd eljövök. Ma búcsúzom a legényéletemtől és nehány nap múlva majd uj életet kezdek a te oldalad mellett. Irén : No menj, nem tartóztatlak. De ugy-e, ha majd enyém leszel, szabad óráidat mindig együtt fogjuk tölteni? Bertalanfi (már menni szeretne s idegesen gyűri a kalapját): Hogyne, akkor csak egy kötelesség lebeg majd szemem előtt, neked szentelni minden időmet, édesem. (Szomorúságot színlelve). Most még sokat követel tőlem a társadalom, mert még fiatal ember vagyok; most megyek, megnézem a házunkat is, mert akarom, hogy meg légy elégedve uj otthonoddal, Isten veled! (Megcsókolja kezét s elmegy). Irén (egyedül): De sokáig mentege- tődzött, tudom, ha férjem lesz, nem fog mentegetődzni. De hol is van a Gábor, miért nem jön már? (Kopogtatnak). Szabad. (Gábor bejön). Gábor: Kezeit csókolom, Irénkém. Találkoztam a kedves vőlegényeddel, úgy sietett, hogy nein is vett észre. Ugyan hová sietett annyira? (Hamisan rápillant). No nem találod el? Irén (kaczagva): Hogyne tudnám! Azt mondta, sok dolga van a lakás- berendezésnél és ott kell lennie. Tudom ugyan, hogy nem megy oda. Bizonyára az orfeum énekesnőjéhez ment. Gábor: Oda bizony s te mégis hozzá mész, bár tudod ezt? Irén: Ép azért megyek hozzá. Ő járjon a maga utján, én az enyémen. Ha megcsal ő, miért ne tenném én is ? Majd tartok én is házibarátot. Még nem beszéltem ugyan erről vőlegényemmel, de fölöslegesnek is tartom. Beszéd nélkül is meg fogunk egyezni. Gábor: Ugye édes Irénkém, később is eljárhatok te hozzád ? Ugy-e megengeded ? Irén: Ugyan micsoda kérdés, hogyne engedném meg, hisz tudod, hogy szeretlek ! Tóth Dániel fűszer- és csemegekereskedése Nagykárolyban, Fényi-ut 19, Valódi angol rumok, finom teák és teasütemények. £81
