Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-11-03 / 41. szám
IPAROSOK LAPJA 3 jusson, meggazdagodjék, hanem a kereskedő közérdekű hivatást is teljesít. A kereskedő hivatása egyenlő a lelkész, a tanár, az orvos, vagy az ügyvéd hivatásával. A lelkész az egyház tanait hirdeti, az erkölcsösséget terjeszti hivei között; a tanitó neveli az ifjakat, hogy egykor a társadalomnak megfelelő támaszai legyenek; az orvos gyógyítja a betegeket, hogy minél több hazáját szerető férfit és nőt mentsen meg a társadalomnak ; az ügyvéd a károsult félnek elégtételt szerez a bíróságnál, a kereskedő segítségével pedig a társadalom olyan dolgokhoz jut, melyeket nem nélkülözhet. A kereskedő közvetít. A széles nagyvilágot egy piaczczá alakítja. Mindazokat az élelmiczikkeket s egyéb tárgyakat, amelyek a társadalomnak elkerülhetleníil szükségesek, a kereskedő közvetíti rendeltetési helyére. Vannak egyének, akik azt állítják, hogy a kereskedőnél minden közérdek ki van zárva. Hát az előbb említett dolgok közvetítése nem közérdek? A kereskedelem gyermekkorában szá- zadokról-századokra volt a társadalom megalázásának kitéve, pedig a kereskedelem ép oly fontos, mint bármely más foglalkozású ág. Régebben ha az ország egyik részében jó termés volt, a nép azt nem tudta értékesíteni, viszont rósz termés esetében nem volt meg a kellő meny- nyiségü élelmiszere. Ma a kereskedő hivatása segíteni ezeken az állapotokon, ahol jó termés van, azt megveszi, ahol rósz volt, od’a szállítja. Hát nem közérdekű hivatás ez ? s nem érdemli-e meg a kereskedő, hogy egy Gábor: Hát akkor/ miért nem jöttél hozzám ? Irén : Mert szabadságot akarok, habár nő is vagyok. Nem tudnánk megférni, bár nagyon szeretlek. Hisz ha megcsalnál, az nekem fájna és viszont. Ugy-e-jobb lesz igy? De most Isten veled, át kell öltözködnöm, vendégeim érkeznek. (Gábor elmegy). Mézeshetek után. Irén és Gábor már egyedül beszélgetnek több mint két órája. Irén: No ugy-e édes Gáborom, független életet élek most? Uram megcsal, mint azt előre láttam. Megcsalom én is. Már egy hete, hogy két órakor reggel jön haza részegen. Úgy látszik, nagyon jól mulat az orfeum dámájával. No csak mulasson. Gábor: Eltaláltad. Minden este jár dámájához. Rám sem neheztel, bár tudja, hogy hozzád járok. Irén: Késő van már édesem, eredj haza. Holnap megint eljöhetsz. Pá (megcsókolja). Irén lefekszik s csakhamar el is alszik. Bertalanfalvi reggeltájban jön s a következő nótát énekli: Elmúltak a mézeshetek, Mehetsz rózsám, nem szeretlek, csuhaj ja! sorba állítsák a társadalom bármely tagjával ? Igaz, sokan vannak olyanok, akik azt állítják, hogy kereskedő lehet tanulatlan, művelt ember is. Részben igazuk van, de általánosságban igen nagy tévedésben vannak. A kereskedőnek tanultnak, de leg- főkép éleseszünek kell lennie, sokat kell tudnia s mindig kell tanulnia. Ha nem is mindig könyvek utján sajátítja el ismereteit, de az élet jobb mester, mint bármely könyv s aki az élet iskoláját bejárja, az bizonyára többet tud, mint az, aki a könyvek olvasásából szerezte élettapasztalatait. A kereskedők ellenségei zsarolással, csalással vádolják meg a kereskedőket. Talán azért, mert többet vesz árujáért, mint amennyiért vette ? Hát ki dolgozik ingyen? Talán a pap, orvos, tanár, hivatalnok vagy az ügyvéd ? Mindenki azért teljesiti élethivatását pontosan, mert abból él. A kereskedő is azért árulja áruit drágábban, mert abból saját magát és családját kell fentartania éppen úgy, mint a társadalom bármely tagjának. Mindezekből láthatjuk tehát, hogy a kereskedelmi foglalkozás éppen oly tisztességes, mint bármely más foglalkozás s hogy a kereskedő nemcsak saját érdekeért dolgozik, hanem a közérdekért is. Ne nézzük le tehát a kereskedői pályát, hanem inkább támogassuk, mert Magyarország anyagi* jólétének egyik előmozdítása a kereskedők kezébe van letéve. Kétféle mértékkel. (N) A városi építkezési szabályrendelet értelmében kötelesek az építő vállalkozók azon a helyen, a hol az építéshez szükséges álványokkal a járdát elfoglalják, azokat az estéíi órákban elszedetni s a járdát a felgyűlt szeméttől megtakarhatni. Városunk tulokos rendőrkapitánya, egyik helybeli épitészszel szemben megtoldotta ezen szabályrendeletet azon intézkedéssel, hogy az építéshez állványt felállítani egyáltalán nem szabad. Igaz ugyan, hogy ez utóbbi intézkedés kivihetetlen lévén, azt nevetséges volta miatt építészeink figyelmen kívül hagyták, de az előbbi szabályrendeleten alapuló nagy munkával járó kötelezettséget végrehajtották s ebbeli ténykedésük a rendőrség részéről szigorúan ellenőrizve s egy mulasztás alkalmával büntetve is lett. A városi színkör építésénél azonban nem létezik építkezési szabályrendelet, nem pedig azért, mert nem egy helybeli iparosról van szó s igy a rendőrség túlságos (?) elfoglaltatása miatt nem ér arra, hogy az építkezési szabály- rendelet betartását ellenőrizze és annak betartására épitő-vállalkozót figyelmeztette volna és behunyt szemmel nézte, hogy az állvány napokig elfoglalta a járdát, pedig az építkezési helyen nagy forgalom volt s a színházból jövő közönség kénytelen volt az éjjeli órákban kerülni azt a helyet, mert a hatalma tudatában levő rendőrkapitány szemet huny a kihágás felett s egyáltalán mit- sem törődik azzal, hogy a villanyvilágítás beszüntetése után valaki kezét vagy lábát töri-e ki? A hatalmi mérleg ily kétféleképen való használása arra enged következtetni, hogy a rendőrség vezetője egyáltalán nincs tisztában hivatásával, éppen azért ezúton kérjük fel városunk derék polgármesterét, legyen szives a rendőrkapitányt szigorúan utasítani arra, hogy a polgársággal szemben a kezében lévő hatalmat ne egyesek érdekeinek előmozdítására használja fel, hanem azt akként alkalmazza, hogy a polgárság minden tagja meggyőződhessen arról, hogy Magyarországon a törvény és hatóság előtt mindenki egyenlő, legyen az bár „gazdag avagy szegény8. Színészet. Vasárnap délután „Egy katona története8 czimü dráma került színre. A darab hőse Radványi ez alkalommal megmutatta, hogy ha akar, tud művésziesen játszani. Takács Mariska játékával teljesen magával ragadta a közönséget. A kis Ivanovits Ilonka élethűen játszotta szerepét s egy jelenetnél igazi könnyek csillogtak szemében. Este a „Tüskerózsa8-t ismételték. Hétfőn az „Ideges nők8 volt műsoron. Takács Mariska remek játékával bebizonyította azt, hogy ő igazi művésznő. Tihanyi és Úti Gizella játéka kifogástalan volt. Kedden a „Harang8 czimü legendát kellett volna a társulatnak előadni. Azonban eme remek darabot a szereplők szerepeik nemtudása s egyes rész letek elhagyásával annyira kiforgatták valójából, hogy nem lehetett reá ismerni. Igaz ugyan, hogy csekély volt a közönség s talán ez volt az irányadó, de a nagykárolyi polgárság véres verejtékes keresményéből épített színházban ilyesminek előfordulnia nem szabad. Reméljük, hogy az igazgató ur intézkedni fog hasonló esetek kikerülése czéljából. Szerdán ismét a „Tüskerózsa8 volt műsoron. Csütörtökön az „Asszony8 czimü színmüvet adták elő, melyben a szereplők mindenike a legnagyobb elismerést érdemel, de a főérdem mégis a Takács Mariskáé, aki szerepében oly művészi játékot mutatott be, hogy méltán tarthatjuk őt a közönség kedvenczének. Pénteken igen szép közönség előtt a „Három Kázmér8 énekes bohóság került színre, Komáromi Gizella és Andai Terka elragadóan kedves játékával. Mindkét művésznő nagyon reá szolgált a tapsokra, amelyben a közönség részesítette őket. A férfi szereplők közül Barna, Tihanyi, Rátkai előadása volt kifogástalan. Szombaton a „Gül-Baba8, Jakabffy Jolán vendégszereplésével volt műsoron. Ma délután „V-ik László“, este a ,,Vig özvegy“ kerül színre.
