Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)

1907-02-10 / 4. szám

I. évfolyam. iiu í 4-ik szám. Nagykároly, 1907. február 10. V V aula » V-< V T **» w—miUi XI agj AOlJL Ülj ; AVVf ■ «VI 1 ■■ 1 ' V f-i—. ¥' • & S "■ ' '''*"" 1 1 1 " 1 " ■■" " "■■""■ ' ' .... S Tá rsadalmi hetilap A Nagykárolyi Iparos-Szövetség hivata]«s^közlönye jeleriils minden vasárnap Szerkesztőség: Gróf Károlyi György*tér 24. szám alatt. Kiadóhivatal: Sarkadi N. Zsigmond nyomdája. Felelős szerkesztő: Simkó Aladár. Lapvezérlő-bizottság: Az Iparosok Szövetségének Elnöksége. Laptulajdonos: Sarkadi N. Zsigmond. Előfizetési árak: Egy évre......................... . 5 K — f. Fél évre..............................2 K 50 f. Negyedévre.........................I K 25 f. Egy es szám ára 12 f. — Nyilttér sora 20 f. Tisztviselők fogyasztási szövetkezete. . J A legutóbbi időben minden elő- leges értekezlet avagy megbízatás nélkül egy helybeli lapban egy magát „Turul“ név alá rejtő, való­színűleg állami tisztviselő tollából két czikk jelent meg, amelyben czikkiró a helybeli állami, megyei, városi és magánhivatali tisztviselőket „Nagykárolyi tisztviselők fogyasztási szövetkezeté “-nek megalakítására hívja fel. A tervezett szövetkezet foglal­kozna mindazon ezikkek elárusitá- sával, amelyre egy tisztviselőnek és családtagjainak szüksége van, t. i. fűszer, hús, továbbá ruhenemü, czipő s egyéb felszerelési tárgyak közvetítésével is. Egyáltalán nem akarjuk czikkiró urat feltett szándékáról lebeszélni s közleményünknek nem az a czélja, hogy talán czikkiró ur az abban foglaltak által magát sértve érezze, csak reá akarunk mutatni arra, hogy mennyire téved czikkiró ur abban, amidőn minden alapos indok nél­kül városunk egyik nagyon is szá­mottevő polgársága — a kereskedő és iparos-osztály létfentartása és élet-existentiája megtámadása czél- jából a mozgalom megindítása okául oly érveket hoz fel, amelyek egy­általán nem alkalmasak arra, hogy a 80 tagból álló, anyagi gondok­kal küzdő, nagyrészben eladósodott tisztviselői osztályt tömöritsék és egy szövetkezet megalapítására kész­tessék. Legelső sorban is kénytelenek vagyunk azt kérdezni czikkiró úr­tól, hogy mivel adtak okot helybeli kereskedőink és iparosaink arra, hogy a szövetkezet megalakításával a helyi kereskedelmet és ipart mel­lőzve, a fővárosi nagykereskedőket és gyárosokat támogassák azok a tisztviselők, akik a legutóbb lezaj­lott tisztviselői fizetés rendezése ügye alkalmával minden lehetőt elkövettek arra nézve, hogy jogos követelményeiknek érvényt szerez­zenek s megélhetésüket biztosítsák ? Erre várjuk a feleletet annyival is inkább, mert városunk kereskedői között egyáltalán nem létezik azon szoros összetartás, amely az üzleti concurrentiát kizárná s igy a tervbe­vett tisztviselői fogyasztási szövet­kezet felállítása mellett semmi olyan érv nem állhat fenn, amint az fen- áll a czikkiró ur által felemlített városokban, ahol az alig számot­tevő kereskedői és iparos-osztály összetartva, a közönségtől szabott árakat követel s ebből kifolyólag mi a tervbevett szövetkezet meg­alakítása iránti mozgalmat kizáró­lag csakis a helyi kereskedői és iparos-osztály létérdeke elleni me­rényletnek minősítjük. De térjünk át magukra a tiszt­viselőkre, akiknek érdekében czikk­iró ur a szövetkezetei létesíteni akarja. Nagykároly városban lakó tiszt­viselők nagy része — kivéve a nagy fizetéssel s még nagyobb mellék- jövedelemmel dotált tisztviselőket — daczára a nyert fizetésja- vitásnak — az élelmi-czikkek s a munkaárak kierőszakolt emelke­dése folytán ma is abban a hely­zetben van, hogy alig képes a havon­ként felgyülemlett füszer-számláj át s iparosainknál fenálló tartozását egészben vagy részletben kifizetni, s ha családjában valami baleset éri, kénytelen a kereskedőhöz vagy iparoshoz fordulni s fizetési hala­dékot kérni. Hogy miként nyerne a szövetke­zettől erre haladékot, arra kiván­csiak vagyunk, mert minden tar­tozása a hó elsején nyerendő fize­téséből hivatalból vonatik le s nincs arra tekintettel, de nem is lehet a szövetkezet, hogy vájjon marad-e annyija, hogy abból egyéb szük­ségleteit fedezhesse? De van még egyéb akadálya is annak, amely meggátolná a szö­vetkezet létrehozatalát anélkül, hogy ellene bárki is agitálna. Maguk a tisztviselők. Legelső sorban is kevés oly tiszt­viselőt ismerünk városunkban, aki­nek a tisztességes megélhetésen' kívül módjában állana részvényeket vásárolni s a szövetkezet felállítá­sához a szükséges tőkét az alapí­tóknak rendelkezésre bocsátani.— Szövetkezet alakításához pedig pénz kell, igen sok pénz, mert a hitelbe vásárolandó áru nem hozza meg azt az üzleti hasznot, amely ele­gendő volna arra, hogy egy tekin­Huszthy Zoltán ajánlja kizárólag e czélra épített gyönyörü szép, uj ÍÜHp- fényUépészeti műtermét állandóan nyitott arczképcsarnokkal, öltözőszobával ellátva Nagykárolyban, Kossuth-utcza 5. számú saját házánál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom