Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-02-10 / 4. szám
2 télyes kiadással járó szövetkezetei fentartani s még üzleti hasznot is produkálni lehessen. De van még egy más bökkenő is a dologban. Tisztviselőink nagy része éppen annál az osztálynál, amelynek élet- existentiája megtámadása indokából czikkiró ur őket tömöríteni, szövetkezésre erőszakolni akarja, a már igénybe vett hitel folytan megvan terhelve tartozásokkal s mi lenne akkor, ha az az osztály, amely eddig a tisztviselőkkel szemben a legmesszebbmenő előzékenységgel járt el, egyszerre érvényesítené követelését ?! A biztos bukás és anyagi romlás s a tisztviselői kar éppen azon részénél, akik a leg fáradságosabb munkát a legcsekélyebb díjazás mellett teljesitik. E tárgynál czikkiró ur az állami támogatást helyezi kilátásba. Sajnos, a mostani üzleti viszonyok s ipari téren tapasztalható visszaesés folytán az állami támogatásra leginkább szüksége volna kereskedőink és iparosainknak, de e tárgyhoz csak az a megjegyzésünk, hogy az állami támogatás kérdése csak egy puszta feltevés, amely kivitelre aligha kerül, már csak azért sem, mert, sajnos, nem tudható az, hogy a tisztviselők anyagi helyzete javítását pro- grammjába felvett kormány meddig tartja magát azon a polczon, amelyen ígéretét beváltani módjában állana. IPAROSOK LAPJA Végül még pár szót. Meggondolta-e czikkiró ür azt jól, amikor a helybeli kereskedő és iparos polgárságot keserves keresete egy részétől megfosztani akarja, hogy mily fáradságos és keserves munka árán képes a mps- tani nehéz megélhetési viszonyok között a kereskedői és iparos-osztály magát fentartani, családját nevelni, iskoláztatni, ruházni és kulturális czélokra is tekintélyes összegeket áldozva, állami és községi adóját fizetni ? Mi azt hisszük, hogy nem, mert ha meggondolta volna, akkor belátva azt, hogy városunk eme tekintélyes számát tevő polgársága, akinek habár elenyé- szőleg is, de része van abban, hogy a tisztviselői fizetéshez hozzájárul, minden alapos indok nélkül nem érdemli meg, hogy a helyben lakó s velük egy városban élő tisztviselői kar megfossza attól, amiért ők éveken át kitartó harczczal küzdöttek— a létfentartás eszközétől. Meg vagyunk győződve arról, hogy czikkiró urat csakis a jóindulat s tisztviselőtársai nyomasztó helyzetén való aggódás s a segíteni való vágy vezette igen alapos készültséget eláruló felhívása megírására, de engedjen meg nekünk, daczára a szép eszmének, ezt a módot nem tartjuk czélravezetőnek arra, hogy a tisztviselők egy része anyagi romlása nélkül kivihető lehessen. Hogy azonban miként vélnők mi az ipari czikkek fogyasztási szövetkezetét megalakithatónak — de azt is csak az ipari hitelszövetkezet bevonásával — arra legközelebb visszatérünk. Jegyzőkönyv. jFelvétetett Nagy ár olybán 1907. évi február hó 7-én a nagykárolyi Iparosok Szövetsége választmányi ülése alkalmából. Jelenvoltak: Némethy Sándor elnök, Nagy Jenő alelnök, továbbá Juhász Lajos, Dr. Adler Adolf, Drágus István, Görög József, Tischler Rudolf, Hancsis Illés, Gufárt Márton, Kínál János, Kiss József, Barth Gyula, Vadnay György, Bálintffy József, Meszessy Ferencz, Nagele Ferencz, Gindele János, Luczay János, Kabelik Gyula. Lőrincz György, Brauneisz József, Farkas István választmányi tagok, (Dipold Ferencz titkár, továbbá Simkó Aladár a hivatalos lap felelős szerkesztője. Elnök az ülés határozatképességét megállapítván, üdvözli a szép számban megjelent választmányi tagokat s jelenti, hogy f. évi január hó 15-én tartott választfnányi ülés határozatából kifolyólag az Első Magyar biztositó társasággal ügynökség vállalása iránt kiküldött bizottság megbízatásában eljárt, a szerződést a biztositó intézettel megkötötte, azonban tekintettel arra, hogy a szövetség titkára üzleti ügyekből kifolyólag úgy el van halmozva teendőkkel, hogy nem volna képes az ügynöki teendőknek megfelelni, a biztosító intézet az alapszabályok megfelelő módosításáig elnököt kéri megbízni a biztosítási ügyek vezetésével. TÁRCZA. Anyám sírja. Gondolatba mélyen el-elmerülve Kint bolyongtam a csendes temetőbe’. Síró szellő lengette a fák lombját, Felkerestem édesanyám sirhantját. Elhagyatva, beomolva a sirja. Virág helyett felmagzott fű takarja. A fej fája rég nincsen már a helyén, Kitörötten korhadoz a sir tövén. Olyan szegény, elhagyatott az a domb, Mint egy árva, kire nincsen semmi gond. Nincs nekem se, aki gondom viselje, Amióta ö oda van temetve. Cselközy. Ezelőtt réges-régen ... — Az „IPAROSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — Hej! szép idők, hová tüntetek ? Elmúlt minden, mint a hajnali szürkület, melynek a nap feljövetele azt parancsolja: tűnj el, mert én bevilágítom az egész mindenséget. Rólad csak költő beszél, te csak az idealizmusé vagy, de én sugaraimmal bevilágítok mindenhová. Te kezded, én uralom. Hej de szép idők voltak azok, mikor a valóságos magyar iparossal foglalkozott az iró, a művész! Igen sok műben találjuk meg a régebbi kor egész egyszerű iparosát. Kisfaludy Károlylyal együtt lakott egy egyszerű csizmadia-iparos. Közös lakást bírtak, közös kenyeret ettek. Budapesten a Magyar-utczában még ma is meg van jelölve az a ház, melyben együtt nyomorgott a becsületes csizmadia és a szegény költő. Találkozunk még egy másik csizmadia-iparossal is, kit gúnyból megválasztottak alispánnak, mert a megyei urak nem tudtak megegyezni abban, hogy ki legyen a vármegye alispánja. A becsületes csizmadia be is ült az alispáni székbe és oly híven töltötte be hivatását, hogy a legközelebbi tisztuji- táson egyhangúlag meg lett választva a vármegye alispánjául. Ez az ember nemes Bajcsi uram volt. 1861-ben a budapesti csizmad.ia-czéh Jókai Mór írót és Lendvay Márton nagyhírű színészt tiszteletbeli czéhmester- nek választotta meg. Pajer Antal, a hires egyházi költő, még versben is megemlékezik az iparos-czéhekről. — Verse igy kezdődik r „A királytól le a szürszabóig, Tisztelek én mindenféle népet, Tisztelem, de legjobban tisztelem A becsületes csizmadia-czéhet“. Ezért a versért Lendvaytól egy, a makói hires csizmadia-czéh által készített díszcsizmát kapott ajándékba. Kolozsváron a 4(Lés években a leghíresebb szűcsmester volt Balázs uram. Köemönei, bundái híresek voltak az egész ország piaczán. Abban az időben Kolozsvárott legintelligensebb a báró Radákné háza volt és a báró családtagjai Balázsné asszonyommal együtt jártak a tem-
