Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-03-17 / 9. szám
2 IPAROSOK LAPJA Az ok igen egyszerű. Belátták azt, hogy a tisztviselők maguk nem volnának képesek a szövetkezetei fenntartani, nehogy a terv dugába dőljön s egyesek hiúság érzete kielégithetlen maradjon, megpróbálják az általános szövetkezet megalapítását, számítva arra, hogy Nagykároly város polgársága és iparos osztálya a szövetkezet tagjai közé belép. Ez egyszer azonban törekvésük meghiúsul 7 Élénk emlékezetünkben él még az, hogy az alakuló gyűlés alkalmával a tisztviselők kimondották azt, hogy a szövetkezetbe nem fogadnak el sem polgár embert, sem iparost! És akkor, midőn a nagyhangú s üres reklámoktól hemzsegő tisztviselői szövetkezet már alakulása előtt a csőd előtt áll beakarják venni társaságukba azokat, akiket azelőtt gőgjükben kidobtak onnan ?! Tehát a polgár és iparos verej- tékes munkával szerzett pénze csak arra való, hogy a tisztviselőket a bukástól megmentse s az egyéni hiúságok kielégítésére szolgáljon? Ebben csalódik a tisztelt vezetőség, mert a polgár és iparosban van önérzet s nem fogja kegyeiket keresni s igénybe venni soha! TÁRCZA. Koldus honvéd. Előrehajolva, botra támaszkodva Ott áll az utczán egy rokkant aggastyán. Kabátja is fakó, nadrágja is rongyos, Tíz lyukat is látni kopott kalapján. Az a megtört alak, az a félig halott Amikor ifjú volt, a szent szabadságért Mint hős honvéd harczolt! Felforr minden vérem, Az arczom elpirul, Szivem hevesen ver, Szemembe köny tolul, Hogy az, aki egykor a csaták zajába Oly vitézül harczolt, Most az utczasarkon vár alamizsnára! Hát ez a jutalmad rokkant hős tenéked ? Hogy egykor hazádért Es a szabadságért ontottad a véred? S te hálátlan nemzet Hehunyod szemedet? Azon az alakuló gyűlésen kitiltott kérges tenyerű iparos mindenkor van olyan ember, aki feltudja fogni azt, hogy a szövetkezetnek mi a czélja, azt is jól tudja, hogy a kereskedő érdeke az övével szorosan összefügg s ha a kereskedő életexistentiája megtámadásban részesül, ott ő is szenved, mert a kereskedő társa az iparosnak a ki az általa készített munkát piaczra bocsájtja. Vagy azt hiszik az iparos nincs tisztában azzal, hogy a szövetkezet ma fűszer és élelmi-czikk később az ipari czikkek elárusitását is felveszi üzletkörébe, s az ahhoz szükséges ipari-czikkeket bizonyára nem fogja helybeli iparostól bevásárolni, hanem onnan, á honnan a „Hangya“ fogja dirigálni. Elmúlt már az az idő, mikor az iparosokkal mint akaratnélküli bábokkal lehetett játszani, akit ma lenézni, kidobni, holnap anyagi érdekből felemelni lehet. Ismerjék be már a vezető körök azt is, hogy az iparosnak a munkától piszkos kabátja alatt épen olyan becsületes. és önérzetes szív lakozikp mint ‘ bármely szalon-kabát alatt. Hogy azt, akit félistenként Imádnod kellene, koldulni engeded ? Harczolhattál bátran, onthattad a véred I Hogy öregségedre koldusbot a béred! Kölcsey Béla. Boriskához. írta: Kölcsey Béla. — Az „IPAROSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — Most is úgy ragyog a maga szeme, most is olyan piros az ajaka, most is olyan lengős a járása, most is olyan csengő a hangja, most is olyan édes a mosolygása, most is olyan veszedelmesen szép, s most is olyan márványhideg maga, mint akkor, amikor ott a Szamosparti kis falucskában ibolyát szedett velem s amikor én magába halálosan szerelmes voltam. . Igen, szerelmes voltam magába — vesztemre. Vesztemre, mert maga tudta, hogy szeretem; tudta, hogy maga van minden gondolatomban. Magáé életem, szivem, lelkem, mindenem; magáért nyitik a virág, magáért süt a nap az égen, magáért ragyog a hold, a csillag- milliárdok ... Márczius 15. városunkban. A szabadsajtó születésnapját városunk polgársága is hagyományos kegyelettel ünnepelte meg. Együtt ünnepelt a város egész közönsége, sőt még a hivatalos épületekre is kitűzték a nemzetiszinü lobogókat. Az ünnepségek reggel 9 órakor a helybeli róm. kath. templomban tartott ünnepélyes misével vették kezdetüket, melyen oly nagy számban jelent meg a közönség, hogy a nagy tágas templom szorongásig megtelt. Megjelentek a hivatalos testületek, a vármegyei, városi tisztikar, a kir. pénzügyigazgatóság, járásbíróság, a Ecsedi- láp tisztikara, a kir. adóhivatal és a pénzintézetek tisztviselői testületileg s az iskolák ifjúsága tanáraik, a leánynövendékek tanítónőik vezetése alatt. Az ünnepi misét Dr. Titz Antal plébános fényes segédlettel végezte. Délelőtt fél 10 órakor az istentisztelet után a főgimnáziumi ifjúság tartott ünnepélyt: A minden tekintetben megható ünnepélynek 4 száma keltett nagy figyelmet és pedig Mangu Gyula és Pintér Nándor által előadott kettős szerenád, Bállá Antal felolvasása és Nonn Gyula szavalata, miközben az ifjúsági énekés zenekar által előadott műsor nagy hatással volt a közönségre s úgy őket, mint a szereplőket jól megérdemelt élénk óvácziókban részesítette. De legszebb volt az 4-ik száth SrÖff Gábor főgimn. tanár bészéde, ki a 48-as események fejtegetésével kitartásra és a múltak iránti kegyeletre buzdította az Mindezt tudta és minél inkább tudta, annál hidegebb volt hozzám, annál távolabb tartott magától. Emlékszik rá, mikor megkérdeztem magát, hogy hát miért nem szeret? Maga azt felelte rá: „Nem szeretem, mert tudom, hogy szerelmes belém“. Emlékszik rá ? . . . könybelábadtak a szemeim s egy kék selyem kendővel törültem azt le. Az a kendő még ma is attól a könyütől kérges s én azt ma is őrzöm, mert äz a zsebkendő volt a maga s az én boldogságom szemfedője, s azokkal a könyekkel sirattam én el magát s az én boldogságomat. Nem szeretett, mert tudta, hogy szeretem ; az volt a bűnöm, hogy bevallottam őszintén, hogy szeretem s maga engemet ezért gyűlölt. Emlékszik rá ? .. . Akkor elváltunk, sokáig nem találkoztunk, s maga még mindig szebb lett, a szeme még mindje ragyogóbb volt, a hangja még mindig csengőbb volt, a mosolygása még mindig édesebb volt s a fél vármegye fiatalsága bomlott utána, s maga akkor még hidegebb volt: Később ismét találkoztunk. Bevallom,, fájt a viszontlátás s még inkább az újbóli elválás. Lassan mégis csak kezdtem feledni, de mikor ismét találkoztunk, kezdett a seb sajogni megint.
