Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-05-01 / 5. szám
4-ik oldal IPAROS LAP május 1. Szászrégen. Asztalosok. Szabadka. Kőművesek. Szászrégen. Kőművesek, ácsok. Sopron. Kőművesek. Tapolca. Kőművesek. Temesvár. Az összes építőipari munkások bérharcban. Felhívás előfizetésre! A szatmári iparosok végre öntudatra ébredtek, nem nézhették tovább tétlenül a hivatásos izgatok felbujtó aknamunkáját, nem tűrhették tovább erkölcsi és anyagi javaik elkobzását, önérzetük sárba tiprását. Sok-sok éven át elszenvedett keserűség tört ki belőlünk, midőn a szakszervezkedés terére léptünk. Lelkes táborunk most már annyira megnőtt, hogy tagjaink közötti kapocs fentartására az élőszó már gyenge, elégtelen. Megteremtettük a szatmári önálló iparosok lapját, saját ügyünk szócsövét. Minden iparos tömörüljön az „IPAROS LAP“ köré, támogassa lapunkat, mert csak akkor lesz igaz ügyünk győzelme biztos. Előfizetési ára: Egész évre......................................6 K — f Féléve ,...........................................3 K — f Negyedévre .....................................I K 50 f Eg yes szám ára 10 fillér. Tisztelettel az „IPAROS LAP“ kiadóhivatala. Hírek. Tisztelettel felkérjük lapamfc olvasóit, akik lapunk céljával és irányával rokonszenveznek, hogy előfizetéseiket szíveskedjenek mielőbb lapunk kiadóhivatalához (Rákóczi-utca 26. sz.) juttatni, mert mutatványszámot ezután csakis megkeresésre küldünk. — Előléptetés. Őfelsége a király Bonka József cs. és kir. őrnagyot, az 5-ik gyalogezred helybeli zászlóalj parancsnokát alezredessé nevezte ki. — Áthelyezés. Szappanos József nagysomkuti kir. járásbiró saját kérelmére mármarosszigetre helyeztetett át. — Érettségi vizsgálati elnök. Az ev. ref. főgimnázium folyó évi érettség vizsgálataira elnökül Erdős Józset debreceni theologiai tanár lett kiküldve. — Eljegyzés. Zappner Mór budapesti mérnök, ismert szakiró, eljegyezte Bányász Albert nagybirtokos leányát, Annuskát. — Május elseje Magyarországon és külföldön. Hogy milyen különbség van a mi erőszakoskodó, rombolni akaró és a külföldi céltudatos és okos socialisták között, ime egy újabb példa: a május 1-sői munkás ünnep. A mi socialistáink hetek óta izgatják a munkásokat arra, hogy május elsején ne dolgozzanak. Németországban az idén máskép lesz a dolog. Az ottani munkaadó szervezetek annyira megerősödtek már, hogy most ki merte mondani a socialista ünnep ellen a vétót. Németország több munkaadó szövetsége elhatározta, hogy május 1-én munkára nem jelentkező munkásokat egy hétre a munkából kizárja. A mi socialista kupaktanácsunk erre bizton sztrájkot rendezett volna, de az okos német elvtársak belenyugodtak ebbe a határozatba. A minap a párt hivatalos lapja a „Vorwärts“ irta meg, hogy nem érdemes az ünneplés miatt a kizárást megkockáztatni, hanem ahol ilyentől tartani lehet, ott inkább mondjanak le a munkások a nappali ünnepről és csupán este rendezzenek kisebb ünnepségeket. Az ilyen okos határozat, merjük állítani, a magyar socialisták fejében sohasem fog megfogamzani. Pedig a nemzetközi vezetők mindig Németországot majmolják. — Harc Nagykárolyban. A nagykárolyi iparosok jó példával járva elől, megalapították az önálló iparosok lapját, a saját érdekeiknek istápolására irányuló orgánumot. A lap élén Simkó Aladár áll, vidéki hírlapirodalmunk egyik kipróbált harcossá; s akkor, amikor a nagykárolyi iparosok lapjának első számát kezünkbe vettük, csak gratulálhattunk nagykárolyi iparos társainknak szerkesztő választásához. Mint vérbeli iró, Simkó Aladár is elkalandozott mindazokra a mezőkre, ahol a társadalom érdeke azt megkívánta. A nagykárolyi fogyasztási szövetkezettel nem akarunk foglalkozni legyen az a nagykárolyiak ügye, de azt konstantálni vagyunk kénytelenek, hogy az „Iparosok Lapjá“-ban megjelent közlemények, melyek eme rossz ómen alatt született szövetkezettel foglalkoztak — helyesek voltak, sőt beillett abba a lapba, amely az ipar- és kereskedelemmelpoglalkozik. Nincs pedig olyan iró ember, aki többé-kevésbé ellenséget ne szerezzen magának, ha a közérdekét becsületesen képviseli. így járt Simkó barátunk is. Egyszerre csak kirohantak ellene olyanok, akiket éppen Simkó Aladár vezetgetett a hirlapirás rögös mezején, akiknek neve sűrűén fordult elő a nagykárolyi „Iparosok Lapjá“- nak hasábjain ugyan, de a betű vetéshez alig értettek, hanem dolgozataikat Simkó Aladár fogalmazta, gyúrta át. Lehet valaki jó mester ember, jó moduru egyén, de ha hírlapot írni nem tud, az még nem hiba, de az már nemcsak hiba, de bűn is, amikor úgy tesz az ilyen irói viszketegségben sínylődő ember, mint az a bizonyos zsidó ember, akit farkasok támadtak meg az ut szélén, ijedtében botját emelte lövéshez s mig a mesebeli zsidó célzott, addig az arra járó vadászok lelőtték a farkast. A zsidó nem látta a vadászokat felsóhajtott: „Ichovára mondom: harminc éve járok e bottal, de nem tudtam hogy megtöltve
