Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-05-29 / 9. szám
A SZATMÁRI ÖSSZES IPARÁGAK KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre .......................6 K — f Fé l évre............................3 K — f Ne gyed évre.......................1 K 50 f Me gjelenik minden szerdán. Főszerkesztő: Di*. Glatz József. Felelős szerkesztő: Pofcmyi Albert. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ttákác»i-utca 2«. «*., ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A szakegyletek feloszlatását kérjük! A társadalmi rendet megzavaró, a békés iparos polgárság létkérdését veszélyeztető szakegyesületi uszitók munkáját csendes resignátió- val tűrtük eddig, abban a reményben ringatóztunk, hogy belezökken valamikor a munkásság értelmesebb része a social tanhelyes medrébe s ez az értelmesebb rész a nekivaditott nyájat megzabolázni képes lesz. Az évek múltak, de minden év keserű csalódást eredményezett. A social tanoknak hazánkba plántálói — ezek az igazi socialisták — részben félreálltak vagy csak csendes szemlélőivé váltak az utódoknak s ezek a nekivadult utódok nem vetettek számot a mi munkásaink értelmiségével, a mi specialis gazdasági viszonyainkkal, mert őket nem az ideálok vezették, mint elődeiket, hanem az anyagi kicsinyes érdekek s kicsufolták Marx, Bebel és társainak minden idealizmusát, kicsavarták a nyakát az igazi becsületes socializmusnak, nem alkalmazkodtak a viszonyokhoz, egyedüli céljuk államot alkotni az állammal szemben azon munkásegyesületekben, melyeket humánus jelszavak alatt állítottak fel a dologkerülő, renyhe agitátorok a munkások kiszipolyozására. Államot akarnak alkotni az államban s ez uj államba (a szakszervezetek) belekényszeritik a munkást akarata ellenére is, csak azért, hogy hatalmukat növeljék s a nyers erőszakot éreztessék még az államhatalommal is s a törvény ellenére adót vetnek ki, amelyet a szokott brutalitással hajt be akkor, amikor az igazi állam ugyanazoktól a törvényes adót behajtani képtelen. Miféle állapot ez? Ezek a sehonnai bitangok nem ismerik a hazát, nem ismernek Istent, nemzeti törvényeinket kijátszani igyekeznek, azokat nem respektálják és mégis politikai jogokat követelnek! Igazán kár, hogy eltörölték a deresre húzást, mert nem általános választó jog, hanem huszonöt kellene minden nap háromszor a henyélésben élő vezetőségnek, az általános választó jog helyett. Hatalmi túlkapás az, amint az élősdi vezetőség diktál a jámbor munkásságnak, ami sem a munkásnak, sem a munkaadónak, sem az iparnak, sem a közgazdaságnak igy a nemzetnek nem használ. Az pedig éppen középkori állapot, hogy a sztrájkfegyelmet nem tűrő, vagy dolgozni akaró munkást kiítidözik az országból ezek a tudományos szakelőadásokat tartó szakegyletek. Ha pedig ezek a szakszervezetek senkinek sem használnak, ha belőlie úgy egyeseknek, mint mint az államnak csak veszteségei vannak, ha a törvényt nem tisztelik, az ellen vétenek, a fennáló rend ellen izgatnak sokszor mások testi épségének veszélyeztetésével, törvénytelenül pártadóí szednek s önös célra fordítják, a társadalmi rendet erőszakkal megbontják, akkor működésűk káros egyesekre, káros az államra, jelen működésük mellett fennálásuk indokolatlan. S miután általános tapasztalat, hogy a szakszervezetek felfüggesztése enyhitőleg hat az ipari harc elfajulásánál, csaknem bizonyos, hogy a szakegyletek felosztásával az áldásos béke lenne megteremthető. Nemzeti kormányunk akkor tenne igazi nagy lépést a nemzet haladhatása felé, ha elsöpörné a föld színéről a szakegyesületeket! Nem várná azt be, amig az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság tönkre jut, mert ha igy tartanak az állapotok még tovább, nyomorúságba jut a munkás, kivándorolni lesz kénytelen iparos, kereskedő és gazda egyaránt. Nemzeti kormány, oszlasd fel a szakegyleteket ! ________
